Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)
Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén
4-1 vagy aki a végvárakban katonáskodik. Ebből viszont az is következik, hogy az egregius megszólításra nem csupán egy réteg tarthatott igényt. Ezt viselték először is a főurak közül a bárói méltóságot nem viselők, korszakunkban azonban a bárói családoknak általában már csak ifjabb fiai egregiusok, de őket is egyre többször nagyságosnak nevezik. A vitézlő megszólításra jogot tartó személyek második csoportját az említett „előkelők', tehát a legtekintélyesebb nemesi birtokosok, köztük a lesüllyedt bárói családok tagjai képezték. Végül minden olyan nem „igazi bárói" méltóság és tisztség betöltőjének, amely megfelelt a mágnási és előkelő családok rangjának, megadták ezt a címzést, függetlenül származásától. A vicevajdák és vicebánok, a fő- és alispánok, a pénzügyigazgatás, igazságszolgáltatás és kancellária nem egyházi rendhez tartozó vezető tisztségviselői, végül — főként királyi várak esetében — a várnagyok és udvarbírák hivatalból megkapták ezt a címet. 3 Voltak köztük persze — ha nem is nagy számban — kisnemesek, polgárok, sőt jobbágyok is. Ennek a harmadik csoportnak sem becsülhetjük le a jelentőségét. A király, vagy egy nagyúr szolgálatában nagyobb jövedelemhez lehetett, sokszor oklevelek által is kimutathatóan jutni, mint egy tekintélyes középnemesi birtokkal. A nem túlságosan nagy birtokkal rendelkező Hangácsi Mihály alnádor pl. 1500-ban kelt végrendeletében 3150ft készpénzvagyonról, melynek közel kétharmada aranyforintból állt, intézkedett nagy mennyiségű drága öltöny és ékszer mellett. Az előkelőkhöz számíthatjuk tehát olykor azokat a birtoknagyság terén nem is olyan tekintélyes nemeseket is, akik betöltött funkciójuk (és innen szerzett jövedelmük és tekintélyük) alapján egy szintre kerültek a gazdagabb nemesekkel. Pelényi, sőt 1498-ban még Werbőczy birtokai sem közelítették meg Szobi Mihályét, mégis nem véletlen, hogy együtt képviselték a diétán Nógrád megyét. A házasodási kapcsolatok köre feltűnően mutatja, hogy az előkelők csoportja birtokai nagyságától függetlenül magát egységesnek tekintette. Párválasztásuk általában túlnyúlt megyéjük határán, de olykor az egész ország területére is kiterjedt. Erre számos példát lehetne idézni. A jelentéktelen Bács megyei család sarjaként budavári udvarbíróvá lett Báncsai András deák pl. a tekintélyes Heves és Pest megyei birtokos Hatvani Gáspár volt nándorfehérvári kapitánynak a Szabolcs megyei Kállai Vitéz János leányától született leányát vette feleségül. Más példa. 1520-ban egy perben említik Báthori Szaniszlófi István valamennyi unokáját és azok házastársait. A Báthoriak — köztük Somlyai Báthori István, Zápolyai János erdélyi a Ivajdája — mellett a Sarmasági, Rátóti Gyulaffy, Losonczi Bánffy, Semsei, Malomvizi Kenderesi, Matucsínai és Butkai családok tagjai vannak itt felsorolva. Ehhez a körhöz tartozik az egyik dédunoka néhai férje Kusalyi Jakcsi Imre is. Az említett családok kivétel nélkül a Jagellókor vezető előkelőihez tartoznak. A rokoni kör Erdélytől Sárosig és onnan Zaláig terjed. A Szaniszlóf iak rokoni köre azonban nem csupán a felsorolt családokból állott. A Báthori-vő Gyulaffy István egyik leánya Kubinyi László deákhoz ment feleségül. Ő az előkelők harmadik csoportjához tartozott. Az Árva megyei kisnemes pénzügyi szolgálatban tűnt fel, és nagybányai kamaraispánként történt első birtokszerzései után sem volt 1495-ben 5 árvái és 12 liptói jobbágyportánál nagyobb birtoka. Később Báncsai utódaként budavári udvarbíró lett, újabb birtokokat szerzett, köztük most már a várgedei várat és uradalmát. Özvegye utóbb a másik Báthori leszármazott Semsei Ferenchez ment nőül. Ezzel azonban még nem zártuk le a Báthoriak báróságból kiszorult ága rokoni kapcsolatai ismertetését. Az alvajda Somlyai Báthori István egy Telegdi leányt vett feleségül. Apósa, István, — felesége Bebek leány volt — kincstartósága által lett báró, és mint ismeretes, 1514-ben megölték. Családja nem tudott megkapaszkodni a bárói rendben, és akkor legalább is visszacsúszott az előkelők közé. A kincstartó Telegdi három veje Báthori alvajda mellett annak rokona, Losonczi Bánffy Miklós, valamint Ártándi Pál, a köznemesség Szobi és Werbőczy melletti legismertebb vezetője volt. Ártándi Pelényihez hasonló, birtokai alapján
