Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Szathmári István: A magyar irodalmi nyelv a XVII. század végén

bi körülmény — nálunk is — biblia- és egyéb fordításokhoz, az utóbbi nyelvtanok, nyelvtanfélék, szótárak stb. létrejöttéhez s mindkettő anyanyelvünk felfedezéséhez, a nyelvi öntudatosodáshoz, a kiterjedtebb magyar nyelvű irodalom megindulásához vezetett. És mindjárt tegyük hozzá, hogy a humanisták mindehhez megadták a filológiai (nyelvi-nyelvészeti, retorikai, stilisztikai) módszert. Ezenkívül számolnunk kell azzal, hogy a humanizmus bizonyos fokú arisztokratizmusából következően valamelyes forma felállításának a szükségességét is vallotta. A humanizmus azzal, hogy ráirányította a figyelmet az anyanyelvre, hogy indítást, sőt módszert is adott a kiművelésére, nagyban elősegítette a nyelvi kiegyenlítődés intenzívebb megindulását, mert elvezetett anyanyelvünk egyes jelenségeinek a felismeréséhez, majd rendszerezéséhez és végül bizonyos regulák felállításához. Persze azért nem szabad elfelejtenünk, hogy korlátokat is jelentett. A latin minta nagyon ránehezedett a magyar nyelv rendszerezésére és bizonyos fokig a használatára is. Hosszú időnek kellett eltelnie, amíg nyelvünk és induló nyelvtudományunk meg tudott szabadulni a latin nyűgétől. В) A 16. és 17. század egész történetére rányomja bélyegét és a nyelvi kiegyenlítődésre is számos lehetőséget nyújt a reformáció. A reformáció eredetileg — mint ismeretes — a német polgárság feudalizmusellenes igényeit fogalmazta meg vallásos formában. A sok tekintetben egyéni sajátságokat felmutató magyar reformáció rohamos hódításának, valóságos tömegmozgalommá válásának több oka volt. Mindenekelőtt a Mohács utáni katasztrofális állapotok. Azután az a körülmény, hogy a reformáció — magába olvasztva a humanista hagyományokat is — szabadabb légkört és az emberhez közelebb álló vallási, erkölcsi és életfelfogást hozott. Továbbá az, hogy a magyar reformáció mindig közel állt a néphez, sokkal közelebb, mint például a lutheri irány akár a leghaladóbb időszakában. Végül pedig az igazi ok az volt, hogy tudva, tudatlanul vagy csak sejtve, a reformáció a parasztság harcát jelentette az „örökös jobbágyság" és a birtokos osztály ellen. Mindehhez járultak azok az eszközök, amelyekkel a reformátorok, г prédikátorok el akarták érni céljaikat, s amelyek közvetlen segítői voltak a nyelvi egységesülésnek. A reformáció — a magyarországi humanista hagyományokat is folytatva — kezdettől fogva a nép nyelvén szólt a néphez: az istentiszteletet magyar nyelvűvé tette, a bibliát, a zsoltárokat a legfontosabb egyházi tárgyú munkákat lefordította, s ennek érdekében, illetőleg eközben a fordítók hozzáláttak nyelvünk jelenségeinek, helyesírásának a rendszerbe foglalásához és bizonyos mérvű szabályozásához. A vezető reformátorok, prédikátorok egyébként koruk legműveltebb emberei voltak, Európa leghíresebb egyetemeit látogatták, de itthon is belőlük kerültek ki a professzorok, írók, tudósok, a magyar művelődés irányítói. A reformáció hathatós eszközként használta fel az i s к о I á z á s t. A prédikátorok és az egyház kezdeményezésére számos új iskola nyílt, elsősorban az írás, olvasás és az elemi ismeretek magyar nyelven való elsajátítására. A 16. században számon tartott szinte másfélszáz iskola négyötöde a reformáció valamelyik irányzatának köszönhette létrejöttét. A protestánsok — gazdag patrónusaik segítségével (I. Horváth János, A reformáció jegyében. Bp., 1953.) — magasabb fokú iskolákat, kollégiumokat is alapítottak, amelyeknek különösen nagy szerep jutott a nyelvi kiegyenlítődés és normalizálódás intenzív megindításában. Az iskolákon kívül a könyvnyomtatás a reformáció másik hathatós eszköze. Nálunk is, mint Európa-szerte, a protestantizmus azonnal felismerte a nyomtatott betű szerepét, s a nyomdák egész sorát állította fel. A 16. században ismert húsz nyomda a nagyszombati kivételével mind protestáns alapítású volt. A század utolsó három évtizedében a magyar nyelvű kiadványok száma majdnem megnégyszereződött, a latin nyelvűeké is emelkedett 25 százalékkal. (L: Molnár József, A könyvnyomtatás hatása a magyar irodalmi nyelv kialakulására a XVI. szá106