Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Szathmári István: A magyar irodalmi nyelv a XVII. század végén

Előadásom záróakkordjaként hadd olvassam föl, amit II. Rákóczi Ferenc írt a magyar köznemesség műveltségéről: „Ennek a nemességnek a nevelését elhanyagolták. Alig tanulta meg a nemes ember a jezsuitáknál a latin nyelvet és alig fejezte be iskolai tanulmányait, megházasodott és gazdálkodott vagy ügyvédi hivatást választott. Az ügyvédek, a törvényszéki elnökök és más alacsonyabb bírák fiatal nemeseket tartottak kíséretül, s ezeket polgári hivatalokra használták fel. Ezek a fiatal nemesek jogot tanultak, elszürkültek és sajnos sokan teljesen megfeledkeztek születésük adta kötelességükről. A nemesség legnagyobb része Luther vagy Kálvin felekezetéhez tartozott, és így nem látogatta a jezsuiták iskoláit. Ezt a fiatalságot aztán nem fogadták fel a törvényszéki elnökök, akik többnyire a jezsuiták neveltjei voltak, s így ezeknek a fiataloknak a nevelése még jobban elhanyagolodott és durvább erkölcsökre szoktak. A jószágára, a családi tűzhelyéhez és az otthoni tétlenségbe visszavonult nemes ivásra adta magát, és több gondot fordított gyermekei szaporítására, mint nevelésére." Rákóczi felismerte a köznemesség iskoláztatásának a szükséges voltát, ennek érdekében hozta létre a Nemesi Ifjak Társaságát. A Rákóczi szabadságharccal együtt azonban ez is megszűnt. A köznemes ifjak iskoláztatása lényegében a 17. század második felében, a felvilágosodással indult meg. 102 /