Kemecsi Lajos (szerk.): A tatai fazekasság (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 4. Tata, 1995)

A TATAI FAZEKASSÁG leírta, hogy - "Igen nagy mennyiségben fekete cserépedényt állítanak elő." A tatai fazekasok az 1800-as évek elejétől egyre több mázas edényt készítettek. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a csákvári fazekasok tűzálló fazekakkal és mázas edényekkel jelentek meg a dunántúli vásárokon. Ugyanakkor elterjedt a tatai fabrikában 1758-tól készített fehér fajansz edény. A tatai fazekasok fekete edényeikkel a szebb és használhatóbb csákvári mázas ill. a tatai fajansz edényekkel nem vehették fel a versenyt. Egyre többször előfordult, hogy kocsiszámra vitték haza a vásárokról eladatlan portékájukat. Ilyen előzmények után a tatai fekete edény az 1820-as évekre teljesen eltűnt, nem készítették tovább a fazekasok. Egyre nagyobb számban váltották fel azt a fehér alapon kék, zöld mintás mázas tányérok, tálak, valamint a zöld színű köcsögök és boros kancsók. Az első edényeken még előfordult a sárga és a barna szín is, de ezeket fokozatosan elhagyták, és megmaradt a kék és a zöld. Az írókával készített finom mintájú tatai kerámia így kialakult stílusa nem kapcsolódik más fazekasközpont stílusához, az országban egyedülálló. Csákvárt már említettük. Utána mint fazekasközpont, a fazekasmesterek száma szerint a Dunántúlon Tata következett 96 mesterével. Tatán a bányákban csak "sárga", nem tűzálló agyagot bányásztak. Ezért a múlt század végén a fazekasok, ha fazekat, kacsa- és tarkedlisütő edényeket akartak készíteni, akkor összeálltak és vagonban Magyarszombatfáról hozattak tűzálló agyagot. Ez a gyakorlat az első világháború után megszűnt. 2. kép Céhpecsét 4