Buzási Enikő: Az Esterházyak családi arcképei (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 3. Tata, 1999)

Esterházy József gróf (1682-1748) országbíró Gróf Esterházy Ferenc és Thököly Kata második fia. Apja egyházi pályára szánta. Már 1693-ban rátóti prépost, később vaskai apát lett. Nagyszombatban végzett bölcseletet, majd 1700-ban néhány hónapig a római Collegium Germanicum et Hungaricum hallgatója volt. 1705-ben lemondott az egyházi pályáról és - testvérétől Esterházy Antaltól eltérően - a császári hadsereg oldalán vett részt a Rákóczi-szabadságharc csatáiban. 1708-ban királyi tanácsos, 1710-ben kamarás lett, 1711-től Komárom vármegye főispánja. 1723-ban főudvarmester, 1724-ben a Hétszemélyes Tábla, majd 1725-től 1730-ig a Helytartótanács tagja. 1733-ban lett Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja, ezt a méltóságot 174 l-es országbírói kinevezéséig viselte. Részt vett a török elleni hadjáratokban és a sziléziai háborúban. 1739-től lovassági tábornok, 1741-től tábornagy, valamint a dunántúli részek parancsnoka. Ugyanez évtől Borsod vármegye főispánja. Energikus építtető és birtokszervező. 1712-től Lánzsér várát építette újjá, valamint Jattóban emeltet kastélyt. 1714-ben kezdi meg legjelentősebb, 1722-ig tartó építkezését, a cseklészi cour d'honneur-ös kastély építését a hozzátartozó gazdasági épületekkel. Tervezője az újabb irodalom szerint az az Anton Erhard Martineiii osztrák építész volt, aki később Esterházynak a tatai középkori vár átépítéséhez is készített tervet. A tatai várat és uradalmat Esterházy József 1727-ben vásárolta meg. Berlinből hazahívta és uradalmi mérnökként foglalkoztatta Mikoviny Sámuelt, akire a tatai mocsarak lecsapolását bízta. A környék kegyuraként több templomot és egyházi épületet emeltetett, így többek között a tatai kapucinusok templomát és kolostorát 1744-ben, és ő volt az első pártfogója és mecénása a Majkra telepített kamalduli szerzetesrendnek is. írod.: Eszterházy, 1901. p. 153-157; Wurzbach, Bd.4, 1858. p. 100-101; Kclényi, 1974. p. 7. 119; Mohi A.: Tata plébánia története. Győr, 1909. p.63-70 6