Buzási Enikő: Az Esterházyak családi arcképei (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 3. Tata, 1999)

nagykeresztjének szalagjával és csillagával, nyakában az aranygyapjas rend 1777-ben kapott jelvényével. Megjelenésének méltóságát csupán a rendjelek biztosítják, a kép ugyanis magas hivatalához képest meglehetó'sen szerény külsővel, magyar nemesként mutatja be a kancellárt. Az öltözetet díszítő zsinórozás, a csipke nyakravaló, valamint a rendjelek grafikus keménységű festésmódja Meytens-féle portréfestői iskolán nevelődött művész kezére vall, aki feltehetően csak az öltözetet készítette el önállóan. Az arcmegoldás ugyanis Esterházy Ferenc egy másik ábrázolására vezethető vissza, amely 1777- táján készülhetett, s amelyen a kancellár az aranygyapjas rend díszruháját viseli. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, leltári szám: 55.135.) Esterházy Ferenc Nemzeti Múzeumbeli arcképén csupán a parókaviselet különbözik, a hosszú allonge-paróka ugyanis hozzátartozott az arany gyapjasrend öltözékéhez. írod.: Dornyay, 1931. p. 20,3. szám; - a Magyar Nemzeti Múzeum portréjához: Dr. Buzási, E.: Maulbcrtsehs ungarische Auftraggeber in Bildnissen. In: Franz Anton Maulbertsch und sein Kreis in Ungarn. Ausstellung, Museum Langenargen am Bodensee, 1984. Sigmaringen, 1984. p.93. 7. kép Esterházy Miklós gróf (171 1-1764) koronaőr Gróf Esterházy Ferenc tárnokmester és gróf Pálffy Szidónia fia. 1741-ben kamarás lett, s követként több országban (Németalföld, Nagybritannia, Portugália, Franciaország, Lengyelország, Spanyolország, Szászország) látott el diplomáciai feladatokat. Diplomáciai pályája legfontosabb állomása a pétervári udvar volt, ahol 1753-tól 1761-ig tartózkodott a bécsi udvar követeként, s jelentős része volt abban, hogy Oroszország 1757-ben Ausztria oldalán belépett a hétéves háborúba. 1751-ben koronaőr, majd 1761-ben Sáros vármegye főispánja, s egyúttal belső titkos tanácsos lett. 1762-től haláláig a magyar 16