Kisné Cseh Julianna: Római üvegek (A Kuny Domokos Múzeum gyűjteményei 2. Tata, 2003)

Gaius Plinius Secundus „Hisloria Naturalis" című munkájában az üvegkészítés feltalálását a főníciaiknak tulajdonította, időpontját az időszámítás kezdetét megelőző egy-két évszázadra helyezte. Hosszú évszázadokon keresztül uralkodott ez a nézet, míg a régészeti feltárások az üvegkészítés múltjának jóval régebbi emlékeit napvilágra nem hozták. A Mezopotámiában és Egyiptomban végzett kutatások során már a Kr. e. 4. évezredből származó üvegleletek kerültek elő. Az üvegkészítés feltalálása az agyagedények mázzal való bevonásának köszönhető. Ez a technikai eljárás a kerámiák díszítése és vízhatlanná tétele mellett az első mesterséges - bár nem önálló - üveg létrehozását eredményezte. Hosszú út vezetett a kezdetben még csak üvegpaszta gyöngyök és díszítmények készítésétől az első, pontosan datálható üvegedények (Egyiptom, XVIII. dinasztia, Kr. e. 1567-1320) megjelenéséig. A különböző üvegfajták kémiai összetételüket tekintve szilikátok. Az ősi mesterek kétféle üvegfajtát állítottak elő: a kalcium-nátrium üveget (quarc mésszel és szódával való összeolvasztásával) és a kalcium-kálium üveget (mész, hamuzsír és quarc összeolvasztásával). A hamuzsírt a tengerparti államokban a tengerparti növények hamujából, máshol bükkfa hamujából nyerték. A különböző alkotórészeket magas hőfokon (mintegy 1000-1200 fok) kezdetben tűzálló tégelyekben, majd falazott olvasztókemencékben olvasztották meg. Az üvegedények készítésének ősi technikája az üveg öntése, ill. ennek legrégebbi formája az agyagmag körüli formázás, így készültek a Kr. e. 15. században Egyiptomban gyártott üvegedények. Az üvegkészítés!: forradalmasító technikai eljárási:, az üvegfúvást Kr. e. 100 körül Sidonban (ma Szaida, Libanonban) találták fel, és ekkorra tehető a legfontosabb üvegkészítő szerszámok és üvegfúvóformák kifejlesztése. Méteresnél is hosszabb üvegfúvó pipával dolgoztak, és ismerték az üveg megformálásában segítő tartóvasat is. Magát a fúvócsövet már korábban is használták kovácsműhelyekben, a tűz élesztésére. Az üveggyártásnál ezzel emelik ki az üvegcseppet az olvadékból, amit favagy kőlapon forgatva, hengergetve és fújva körte alakúra formálnak, majd - esetleg újra felizzítva - különböző szerszámok segítségével továbbalakítanak. Szíriai palack (1-2. század) 7