Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kisné Cseh Julianna–Prohászka Péter: Néhány régészeti leletről Friedrich Kenner hagyatékából
Néhány régészeti leletről Friedrich Kenner hagyatékából 5 Néhány régészeti leletről Friedrich Kenner hagyatékából1 Kisné Cseh Julianna - Prohászka Péter (Tatabányai Múzeum - SzTA Nyitrai Régészeti Intézete) Bevezetés A 19. század elejétől sorra jelentek meg kisebb-na- gyobb tudósítások, híradások az előkerült régészeti leletekről, kincsekről illetve építészeti emlékekről az Osztrák-Magyar Monarchia napilapjaiban és különféle kiadványaiban, amelyek napjainkban is igen fontos forrásai a régészetnek. Ezen elszórt adatokat elsőként a bécsi császári és királyi Érem- és Régiségtár őre, Johann Gabriel Seidl gyűjtötte össze és kezdte el 1846-tól megjelenő „Fundchronik)aiban” közölni. Seidl (1804. 06. 21, Bécs - 1875. 07. 18, Bécs) közel egy évtizedes gimnáziumi professzorságát követően nyerte el az Érem- és Régiségtár őri állását, majd vált annak igazgatójává.2 A Régiségtárba a 18. század utolsó harmadától kezdve egyre nagyobb számban kerültek a Monarchia területén talált, a kamarai hatóságok közreműködésével Bécsbe juttatott érem- és kincsleletek, amikből az Érem- és Régiségtár kiválaszthatta a gyűjteményei számára értékkel bíró érmeket, leleteket. Ezen leletek jelentős részéről mára már csak a hivatali aktákban találhatóak adatok, mivel nagyrészt beolvasztásra kerültek. Seidl felismerve forrásértéküket - valamint a sajtóban sorra megjelenő híradások fontosságát -, indította el ezen forrásokból merítve sorozatát, a „Chronik der archäologischen Funde in der österreichischen Monarchie” címen az Österreichische Blätter für Literatur und Kunst, majd pedig az Archiv für Kunde österreichischer Geschichtsquellen hasábjain.3 A folyamatosan megjelenő tudósításoknak köszönhetően magánszemélyek is felhívták a figyelmét a különféle területeken előkerült, de többnyire magán- tulajdonban maradt régészeti leletekre. Seidltől a leletkrónika folytatását az 1850-es évek közepétől munkatársa, a kiváló numizmata, Friedrich Kenner vette át és folytatta egészen a kiegyezésig.4 1 A tanulmány elkészítését a Szlovák Tudományos Akadémia és az Európai Unió által támogatott SASPRO 0104/01/03 pályázat tette lehetővé. 2 Lengeuer 2001 - 2005,129. 3 Seidl 1846.; Seidl 1849.; Seidl 1851.; Seidl 1853.; Seidl 18544 Kenner i860.; Kenner 1863.; Kenner 1865.; Kenner 1867. Kenner (1834. 07. 15, Linz - 1922. 11. 28, Bécs) már a bécsi egyetemen folytatott tanulmányai alatt elkezdett az Érem- és Régiségtárban dolgozni, ahová 1862-ben nevezték ki őrnek. 1858-ban az egyetemen doktori fokozatot szerzett. 1883-tól egészen 1899- ig állt igazgatóként az Érem- és Régiségtár élén. Fő kutatási területe a római régészet és a numizmatika voltak.5 A leletkrónika utolsó száma 1867-ben jelent meg, amelyben az 1864 és 1866 közötti években előkerült és tudomására jutott leletek szerepeltek.6 A politikai és államjogi változások következtében azonban további leletkrónikák már nem jelentek meg. Ennek ellenére - amint arról a Kunsthistorisches Museumban található hagyatéka tanúskodik -, Kenner még az 1870-es években is gyűjtötte az adatokat, illetve készítette elő a leírásokat egy esetleges publikáció számára.7 Ezek között három olyan is található, amelyek Komárom-Esztergom megyei leletekről szólnak és forrásuk Emil Engel gyárigazgató volt. Engel neve már az 1867-ben megjelent utolsó leletkrónikában is feltűnik, amikor rá hivatkozva ismertettek római leleteket Boglárról8 és Ószőnyből.9 5 Lhotsky 1945,545-547.; ÖBL 1965, 295.; Hauser 1984. 6 Kenner 1867. 7 Kunsthistorisches Museum (Wien) Nachlass Kenner. 8 Kenner 1867, 152: „113. Boglár, % Stunden von Tótis (Comorner Comitat, Stuhlrichteramt Tótis). Aus einem in der Nähe gemachten Funde stammen zwei runde Beschlägsstücke aus Bronze, von aussen mit getriebenen geflügelten Medusaköpfen geschmückt, innen mit einem Buckel aus Eisen besetzt; sie haben eine Grösse von 3 V* Zoll (8.6 Centim.) im Durchmessser und waren wohl nach art von Phalerä zu tragen. Sie finden sich im Besitze des Herrn Emil Engel in Tótis, welchem ich die Besichtigung dieser Gegenstände und die Fundnotiz bedanke.”. 9 Kenner 1867, 152-153: „114. Pannónia, Felde bei Alt-Szöny gegenüber von Komom (Komorner Comitat). - Bei Gelegenheit von Steingrabungen fand man folgende Figuren und Anticaglien: 1. Gladiator aus Bronze, 3 Zoll 2 Linien (8.4 Centim.) hoch, mit dem einen Fasse ausfallend, in der Rechten das schwert, am linken Arm den Schild, der Helm mit einem grossen Helmbusch geziert; hinter ihm eine Herme. Beide Figuren sind auf einer runden Bronzescheibe befestigt, welche 2 Nietlöcher zeigt. 2.. Widder aus Bronze, rohe arbeit, 1 Zoll 8 Linien (4.4 Centim.) hoch, auf einer Bronzeplatte befestigt. 3. Zwei Bügelhaften. 4. Kette aus Silberdraht, 12 1=2 Zoll (33 Centim.) lang. Diese Objekte befinden sich im Besitze des Herrn Emil Engel aus Tótis, welchem ich die Besichtigung der Objecte und die Fundnotiz verdanke.”.
