Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Prohászka Péter: Egy gemmalenyomat Brigeitoból
44 Prohászka Péter ám ezek az alapjelentésen nem változtattak.28 Ennek hátterében annak a széleskörű igénynek a kielégítését kereshetjük, amely során a vésnökök törekedtek egy-egy gemma egyediségére is. A motívum azonban nem maradt meg csupán a magánszférában, mivel a császári politika beemelte azon képek közé, melyek a császári propaganda eszközrendszeréhez tartoztak, így nem véletlenül jelent meg Vespasianus érmein (BMC II 6/17) (4. kép), aki ezen képekkel akart visz- szautalni az aranykorra - Augustus császárságára és békeideológiájára.29 A béke mellett a vidék megújítása volt a másik ideológiai program, azonban folyamatosan megfigyelhető előfordulása még a késő római korszakban is, amit a kereszténységhez kapcsolódó tematikával magyarázhatunk.30 Természetesen a kecskét fejő pásztor motívumánál is megfigyelhető eltérés és új szereplők megjelenése, így például a pásztor helyett pán vagy szilenosz fej egy kecskét,31 vagy - mint egy carnuntumi példányon, amelyen a fiatal szatírt farkacskájával háromnegyednézetből ábrázolták32 -, a jobb lábára térdelve mindkét kezével egy előtte álló kecskét fej. Az utóbbi, piros karneolkőbe faragott ábrázolás esetében az is felvetődött, hogy nem antik, hanem esetleg későbbi gemma lenne.33 Természetesen a groteszk ábrázolások sem hagy- hatóak ki, amelyek ugyancsak velejárói az antik ikonográfiának. így egy Poetovioban talált kincslelet egyik gyűrűjének nyolcszögletű gemmáján egy hát- rahajló emberfejű kecske néz szembe egy kecskefejű emberrel.34 E magas művészi színvonalat tükröző gemma azonban bizonyosan olyan személy számára készülhetett, aki a római társadalom felsőbb rétegeihez tartozhatott, míg a viaszban megörökített darabot a provinciális katonai vagy polgári közeghez tartozó egyénnek vésték. 28 Lásd például: Krug 1980,235, Taf. 116,349.; Dimitrova- Milőeva 1980, 73, Nr. 172 (szintén kalcedonból) Abb. 172,173. 29 Himmelmann 1980, 116.; Dimitrova-Milceva 1980, 73.; Maaskant-Kleibrink 1986, 64-65. A 2. századtól a kyziskosi érmeken ismét megjelenik a motívum. 30 Himmelmann 1980, 157.; Maaskant-Kleibrink 1986, 65. 31 Egy ratiariai gemmán Pan feji a hátraforduló kecskét: Dimitrova-Milceva 1980,73, Nr. 171. 32 Dembski 2005,105, Kát. Nr, 536. KHM AS IX, 2683 (B-J), 10,6x8,9:3,8 mm. 33 Dembski 2005,105. 34 Horvat - Miliő - Tomanic-Jevremov 2001, 317, 322, Abb. 5, 24, 323. A GEMMA DATÁLÁSA A gemmalenyomat datálását megnehezíti a motívum közel ezer éves előfordulása.35 Mint arra korábban utaltunk, már az archaikus korban jelentkezik gemmákon, amit az olümpiai darab jelez, ráadásul a motívumot a keresztény művészet szintén adoptálni próbálta.36 A Brigetio területéről ismert, a Kr. u. 1. század végétől a 260-as évekig terjedő időszakból származó gemmák fordulnak elő nagyobb számban és egyenletes megoszlásban, amit néhány késő császárkorra datálható darab egészít ki.37 A motívumok közül leginkább az erőt, hatalmat kifejező istenalakok (Jupiter, Mars, Minerva, Victoria és Hercules) és jelképek (sas koszorúval) fordulnak elő. Ezekhez kapcsolódnak a jólétet, szerencsét és sikert kifejező ábrázolások (Bonus Eventus, Ceres, Mercurius és Fortuna).38 A pecséten fennmaradt ábrázolás alapján a gemma bizonyosan a császárkorra datálható. A bukolikus téma, az Amor, illetve szatír-ábrázolások, valamint a pásztori és vidéki idill, még ha a Flavius-korban kiemelten kedvelt motívum is volt, a Kr. u. 1-3. század motívumkészletében egyaránt előfordult.39 A hasonló ábrázolással bíró példányok ugyancsak széles körben datálhatóak, így míg a ratiariai példányt az 1. századra,40 addig a poetovioi kincsleletben található gyűrűt a 3. századra datálták.41 Jól jelzi hosszú használatát, hogy Intercisa délkeleti, késő császárkori temetőjének 1112. fakoporsós sírjában egy kopott Traianus bronz és egy vastőr társaságában került elő egy bronz gyűrű hatszögű karneolgemmával, amelyen szintén a kecskét fejő pásztort örökítették meg:42 a kecske feje előre néz, a sziklán ülő pásztor mögött faág, két oldalán három-három levéllel.43 A viaszlenyomatban megörökített gemmát mind a stílusjegyek, mind pedig a vésés kidolgozottsága, mélysége (stb.) alapján a Kr. u. 2/3. századra datálhatjuk.44 35 Nünnerich-Asmus 1997,428, Abb. 15.; Himmerlmann 1980.; Gesztelyi 1998,23-28,44-45. 36 Himmerlmann 1980,157. 37 Gesztelyi 1998,45.; Gesztelyi 2010,73. 38 Gesztelyi 2010,73. 39 Dimitrova-Milceva 1980, 73.; Gesztelyi 1998, 57.; Gesztelyi 2000, 17.; Horvat- Miliő - Tomanic- Jevremov 2001,323. 40 Dimitrova-Milceva 1980,73. 41 Horvat- Miliő - Tomanic-Jevremov 2001,323. 42 B. Vágó - Bóna 1976,77, Taf. 19/1112,2. 43 B. Vágó-Bóna 1976, Taf. XVIII/3. 44 Gonzenbach 1952, 79 v. ö. Sena Chiesa - Facchini 1985,24-29.
