Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)

Dallos István: A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében. I. Hangfürdő és Hidegzuhany

A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében 141 A Kép-Ze-Let Nemzetközi Fémszobrász Táborok története a beszámolók tükrében1 Hangfürdő és Hidegzuhany Dallos István (Tatabányai Múzeum) A Hangfürdő 1996. augusztus 31-én nyílt meg az egykori bányaüzem fürdőépületében, megnyitóját „többen az év legjelentősebb hazai kortárs képzőmű­vészeti eseményeként tartják számon”. Lois Viktor egyedülálló hangszerszobrait Pataki Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóin­tézetének igazgatóhelyettese és az új magyar művé­szettörténeti osztály vezetője ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint beszédéből kiderült, Lois Viktor 1987-ben kezdte el eredetileg pár darabosnak szánt kollekcióját készíteni, amely aztán az évek folyamán egyre bővült és színesedett, mígnem külföldi kiállí­tásokon és művészeti találkozókon hozott sikert és elismerést a művész számára. A Hangfürdőben ki­állított hetven alkotás 1987 és 1995 között készült. Nagyrészük az 1993-as Velencei Biennáléról - ahol Hangutazás címmel ezek a művek képviselték Ma­gyarországot - hazakerülve váltak az egyedi kiállítás részévé, ezt megelőzően csak a Kiscelli Múzeumban voltak láthatóak, megszólaltathatóak 1992-ben. Lois már indulásakor autonóm művészként hoz­ta létre alkotásait. Kezdetben különös faszobrokat, filmeket és diasorozatokat készített. Meghökkentő, ironikus bútortárgyai a nyugati magastechnika és az itthoni nehézkes formatervezés különös, szub­jektív elegye. A Hangfürdő épülete előtt Vastotem című műve áll, amely a készítésekor még működő XV-ös akna ipari hulladékából, szivattyúalkatrészek­ből 1974-ben készült. A hangszerszobrokat Pataki a művész alkotótevékenységének módosulásaként látja: „A munkáin addig erőteljesen érzékelhető gro- teszk-szimbolizáló jelleg némileg elhalványul s helyet­te felerősödik - Keserű Katalin kifejezésével élve - a konstrukció »vitális energiája«”.2 1 A fémszobrász táborok történetét összefoglaló írás az ART Limes 2009.5 számában megjelent cikk folytatása, annak szintén a pályázati beszámolók alapján készült bővített változata. Ld. Dallos 2009, 75-84. 2 Pataki 2009,9. A semmihez sem hasonlító hangszerszobrok mo­sógépdobokból, szódaszifonokból, gégecsövekből, kerékpárokból, radiátorbordákból és sok egyéb esz­közből létrehozott művek, amelyek találékony ösz- szeszerelésükből adódóan hangok kibocsátására képesek. „Viktor kidobott gépek, roncsok között ne­velkedett. Megtanulta, az élőlényekkel ellentétben egy halott gépen a meghibásodott alkatrész kivételével minden jó; hibátlanul van halálra ítélve. Meg azt, hogy egy új prototípussal a régi mindene halálra van ítél­ve. Loisnak fájt ez a kannibalizmus, sajnálta a gépet, az alkatrészeket, funkciójuk miatt és kinézetük miatt is. (...) Nos, e gépeket alkatrészeik szerint, részfunk­cióik és küllemük szerint alkalmazni kezdte. A gépek gyártása normákkal és kódokkal uniformizált, így az alkatrész-csatlakozások, csavarmenetek, bajonett- és egyéb zárak méreteiben tipizáltak, sok sokkal egybevá­gó. Mindeközben az összeszerelhetőek nem biztos, hogy működőképesek is együtt, s az együttműködni tudók sem biztosan összecsatolhatóak. Ezek Viktor esztétikai alfabétái.” Az így létrejött - kezdetben nemcsak - hangszerek többféle célra is használhatóak, de a célszerűségen túl valami mást is hordoznak magukban. A változatosan, olykor meghökkentően válogatott alkatrészek megőr­zik eredeti formájukat, amelyek pusztán a hanghatás eléréséért nem feltétlenül lettek volna szükségesek. „Hangzó szobrai személyiséget, egyéni karaktert ad­nak még e szériában termelt, s ezért uniformizáltnak, közömbösnek hitt alkatrészeknek is. így, ezáltal nyújt­hatnak számunkra reményt, hogy átváltoztathatóvá, megélhetővé, szabaddá tehető, elvarázsolható a mégoly szürkének, arctalannak, csökötten monotonnak érez­hető világ is.”3 Mindezen túl azért is válhatnak e szobrok akár a szabadság metaforáivá, mert szokatlan struktúrá­jukkal kitágítják a megszokott hangszerkészlet álta­3 Pataki 2009,9-11.

Next

/
Thumbnails
Contents