Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kiss Vendel: „…A magyar rögnek vér az adója és vér az ára” – Első világháborús hősi emlékművek állítása Tatabányán és elődközségeiben
108 Kiss Vendel vei egy kettős kereszttel díszített pajzsra támaszkodó honvédet ábrázol, bronzból, életnagyságnál nagyobb méretben. Az alak nagyon kifejező, sebesülése ellenére sem tűnik gyengének, erőtlennek, szétvetett lábakkal áll, enyhén lehajtott fejjel, de harcra készen. A honvéd mögött oszlop, tetején kiterjesztett szárnyú sassal, amely karmai közt lobogót tart. Manapság sokan turult emlegetnek a hősi emlékműveken szereplő madáralakok kapcsán. A katonai dicsőség megjelenítésére az európai kultúrában azonban nagyon régóta használják a sast magában, kardokkal, vagy lobogóval, haditrófeummal együtt. A turul szobrászati megjelenítése, mint új ikonográfiái típus, a 19. század végétől jelentkezik Magyarországon, ekkor aztán szétválaszthatatlanul össze is olvad a sassal. Miután tatabányai emlékműről van szó, ahol a település fölött ott a kitárt szárnyú Turul, az emlékmű madáralakja is inkább a Turullal azonosítható. A hősök neve az oszlopra van felvésve.38 Az oszlop felirata: „1914-1918. A világháborúban a hazáért hősi halált halt fiainak dicső emlékére emeltette e szobrot Felsőgalla közönsége soha el nem múló kegyelete jeléül." „Föl a végekre föl a határra a magyar rögnek vér az adója és vér az ára!’ Az idézet Lőrinczy Györgynek, a korszak ismert novellistájának 1920-ban írott „Föl a végekre” című hazafias verséből való.39 A felsőgallai emlékmű nem a gyász emlékműve, hanem a helytállásé és a mozgósításé. A kép és a szöveg egymást erősíti. A honvéd Zsákodi megfogalmazásában a hon szilárd, tántoríthatatlan védelmezőjeként szerepel. A kard és a pajzs, mint ikonográfiái elemek, attribútumok, Szent György védelmező alakját idézik fel a szemlélőben. Az alak megformálása a kiválasztott versidézettel együtt éppen azt a gondolatiságot közvetítette, melyet a HEMOB elnöke Lukács György volt pénzügy- miniszter megfogalmazott az emlékművek üzenetével kapcsolatban. „Ki kell fejeznie az emlékműnek 38 113 név. 39 Lőrinczy György NagykáUó 1860-Budapest 1941. azt, hogy... a hazáért való szent vértanúságban az újabb nemzedékek is méltó utódai lesznek a hős elődöknek."40 Az alkotás tehát egyszerre tisztelgés a hősök előtt, de emellett felhívás a hazáért hozandó újabb véráldozatra is. Összegzésképpen elmondható, hogy az elődközségek világháborús emlékművei eltérő művészi kivitelben kerültek megvalósításra, az állíttató község anyagi erejének függvényében. Az emlékműállításra fordított anyagi eszközöktől függetlenül az emlékműveken megjelenő szimbolika nagyon gazdag. A tatabányai és a felsőgallai emlékmű állításához jelentős mértékben hozzájárult a MÁK Rt., így itt a korban elismert szobrászművészek által megvalósított, ösz- szetett szimbolikájú alkotások készültek. Bánhida esetében a jelentős bevételekkel rendelkező közösség komoly anyagi áldozatot vállalva állított hagyományos szellemiségű szobrot. A leggyengébb anyagi eszközökkel rendelkező Alsógalla emlékművének megvalósításához a falu erőforrásai még a társadalmi gyűjtéssel sem voltak elegendőek, az egyház támogatása kellett az emlékmű állításához. Ezzel együtt is egy szerény, mondhatni provinciális alkotás született, mely azonban a maga eszközeivel mégis összetett mondanivalót próbált kifejezni. Az elkészült alkotások a megrendelői igényeknek megfelelően képesek voltak kifejezni a közösségnek a veszteség fölött érzett gyászát (Tatabánya, Alsógalla), a hősiesség, helytállás előtti tiszteletet (Bánhida, Fel- sőgalla), a nemzeti gyászt Trianon miatt (Tatabánya, Alsógalla), és végül a készséget az újabb áldozathozatalra (Felsőgalla). Elmondhatjuk, hogy a négy emlékmű jól szemlélteti a kor emlékműveiben megfogalmazni kívánt ösz- szes fontosabb mondanivalót, s így Tatabánya városa vidéki városaink közül szinte egyedülálló örökséggel bír az I. világháborús hősi emlékművek vonatkozásában. 40 lsd 4. sz. jegyzet
