Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2015-2016 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 4. (Tatabánya, 2016)
Kiss Vendel: „…A magyar rögnek vér az adója és vér az ára” – Első világháborús hősi emlékművek állítása Tatabányán és elődközségeiben
Első világháborús hősi emlékművek állítása Tatabányán és elődközségeiben 101 a Képzőművészek és Iparművészek Országos Gazdasági Szövetsége intézte, munkájában nevesebb művészek is közreműködtek. A Szövetség a Belügyminisztérium fennhatósága és ellenőrzése alatt működött, helyisége szintén a Belügyminisztérium épületében volt. Az épületben állandó emlékkiállítást rendeztek be, ahol választani lehetett az alkotásokból. A szövetség egyben az érdekelt művészek érdekvédelmi egyesületeként is működött, alapszabályukat szintén belügyminiszteri rendelet hagyta jóvá.8 A TATABÁNYAI EMLÉKMŰVEK ÁLLÍTÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI A háborút közvetlenül követő időszak politikai eseményei (forradalmak, idegen megszállás, ellenforradalom) és az általános gazdasági válság nem igazán kedveztek az emlékműállításoknak. A 20-as évek második fele volt az korszak, amikor a helyhatóságok a hivatalos szervek által sürgetve végre anyagilag is képessé váltak a háború emlékét méltó módon megörökíteni. Természetesen a jobb gazdasági környezetben sem tudta minden közösség vállalni a szoborállítás nem csekély költségét, és a szobrot állító közösségek is igen változó művészi színvonalú (és árú) emlékműveket készíttettek el. Tatabánya város mai területén ekkor még négy törvényhatóság, négy község (Alsógalla, Bánhida, Felsőgalla, Tatabánya) osztozott. Bár mai szemmel már csak a költségek okán is természetes lett volna, hogy a négy egymással szoros kapcsolatban álló település, ahonnét ráadásul ugyanazon alakulatokhoz vonultak be a férfiak, közös emlékművet állíttasson, ez a gondolat a kortársak számára korántsem volt elfogadható. Jól példázza mindezt a járási honvédemlékmű állításának terve. 1924-ben Troykó József, a tatai járás szolgabírája a járás településeinek gyenge anyagi lehetőségeire tekintettel tett javaslatot egy közös járási emlékmű állítására Tatán, a járás székhelyén. A felhívás meglepő módon nem talált egyöntetű támogatásra az érintett településeken, a miértre az elődközségek reakciójából lehet következtetni. A tatabányai elődközségek közül csak a legszegényebb Alsógalla volt az, ahol az elöljáróság pártfogó- an állt a kezdeményezéshez és hozzájárulást szavazott meg a közös emlékműhöz. Bánhida község kimondottan elutasító volt ugyanekkor, világosan kimondva, hogy a község maga akar méltó emléket állítani hősi halottainak, és elvetette a javaslatot. „Bánhida község képviselő testületé elhatározta, hogy a lezajlott világháborúban elesett hősi halált haltak emlékét amint a község pénzügyi viszonyai azt megengedik vagy a szükséges ösz- szeget társadalmi úton összegyűjtötte Bánhida község 8 Belügyi Közlöny 1924/251.818. sz. belterületének alkalmas helyén megörökíti - Egyben bejelenti a képviselőtestület, hogy a járási emlékmű felállításának eszméjét nem helyesli és ilyen célra pénzáldozat hozatalára nem hajlandó.”9 A döntésben szerepet játszhatott egyfajta községi öntudat (a közösség képes önálló emlékművet állítani), ami azonban természetes módon összekapcsolódott a saját áldozatról való méltó megemlékezés szándékával. A járás többi községében is nagyjából hasonló szempont alapján vetették el a közös emlékmű gondolatát, ami aztán így nem is valósult meg. Az EMLÉKMŰVEK FELÁLLÍTÁSÁNAK KÖRÜLMÉNYEI A járási emlékmű elvetése ellenére a saját emlékművek állítására csak a 20-as évek második felében került sor a községekben. Ekkorra stabilizálódott az ország gazdasági helyzete, megszűnt az infláció és valószínűleg ekkorra tudtak a települések eszközöket rendelni az emlékműállításhoz. A hősi emlékművek elkészítésének, felállításának körülményeit részben a községi jegyzőkönyvekből, részben a helyi sajtótudósításokból viszonylag jól lehet rekonstruálni annak ellenére, hogy egyik forráscsoport sem teljes. Alsógalla és Bánhida községek testületi jegyzőkönyveiből jól nyomon lehet követni az emlékműállítás menetét. Tatabánya és Felsőgalla községek jegyzőkönyvei ezen évekből hiányoznak, szerencsére mindkét község emlékműállításáról részletes sajtótudósítás áll rendelkezésre. Az első emlékműállításra Tatabánya községben került sor. A községi jegyzőkönyvek hiánya miatt az előzményekről semmit sem lehet tudni. Valószínűleg a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat (MÁK Rt) jelentős közreműködésével és anyagi támogatásával készült el a terv, és került felállításra az emlékmű. A vállalat volt gyakorlatilag a község birtokosa. A tatabánya-óvárosi emlékmű állítása ezért több volt, mint egy egyszerű községi emlékműállítás. A bányatársaság reprezentatív gesztusa volt ez, demonstratív jelzése annak, hogy a társulat és a bányászok is részei a konzervatív nemzeti konszenzusnak a nemzet háborús áldozatával kapcsolatban. A reprezentációs szándékot mutatja, hogy a korszak egyik legnevesebb szobrásza, Ligeti Miklós készítette az emlékművet.10 A reprezentáció része volt a többi emlékmű avatási ünnepségét felülmúló rendezvény.11 9 Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára (a továbbiakban TMJVL) Bánhida Község Közgyűlési jegyzőkönyve (Kjk) 1924.12. sz. határozat. 1924. május 9. 10 Ligeti Miklós életpályájához: ML 3.1983,90-91. 11 Komárom Lapok 1926. szeptember 12. Az ünnepségről a korabeli filmhíradó is tudósított. Magyar Híradó 1926. 134.4 http://filmhiradokonline.hu/index.php
