Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
A. Pál Gabriella–Kisné Cseh Julianna: Ós-, római- és Árpád-kori feltárások Vértesszőlős határában. Előzetes jelentés Vértesszőlős 92/2 lelőhely megelőző feltárásáról
6 A. Pál Gabriella - Kisné Cseh Julianna 1-2. kép A lelőhely földrajzi elhelyezkedése kedvelt építőanyagot - 1965-ig bányásztak (ebben a bányában került elő a világhírű ősembertelep, ma a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítóhelye).6 A lelőhely az Által-eret keletről kísérő lapos dombháton, az 1. sz. főút és a vasút között, az úttól nyugatra, a napjainkban az alacsonyabb vízhozamú patakok közé sorolható vízfolyás egyik korábban legfontosabb átkelőhelyétől délre fekszik. A Pusztavám térségében eredő Által-ér a Vértes hegységből a Kisalföld peremére érve már elveszti erejét. A Gerecse hegylábánál, Bánhida körzetében nagy kanyarulattal fordul észak felé, s az elmúlt századokig nagy kiterjedésű nádasokkal, mocsaras területekkel kísérve érte el a Dunát. A 19. századi lecsapolási munkákat megelőzően így jóval nagyobb volt az átkelőhelyek jelentősége, ami - figyelembe véve a fent vázolt s letelepedésre kiváló földrajzi környezetet -, újabb pozitív tényezőként szolgált annak birtokba vételére. A LELŐHELY KUTATÁSTÖRTÉNETE A beruházással közvetlenül érintett területen eddig ugyan még nem történt régészeti feltárás, de mint római kori lelőhely nemcsak a szakemberek, hanem a „magángyűjtők” körében is már régóta ismert, környékén több feltárás is folyt. Vértesszőlős - Számos-telek Vékony Gábor helyszíni szemléje 1968. Vékony Gábor leletmentése 1969. Szamos György bejelentése alapján - kertjében (Vértesszőllős, Valusek u. 100.) felszín alatti „kőfal” nyomai kerültek elő - Vékony Gábor helyszíni szemlén vett részt a jelzett területen. A jelenség ÉÉNy-DDK irányú, de a bejelentő kertjén túl nem volt követhető. A kövek mintegy 50 cm mélységtől kezdve kerültek elő, az objektum szélessége mintegy 80 cm. A kövek között nem volt rögzítő anyag, de határozottan mesterséges keletkezésre utaltak. 1969-ben kerülhetett sor a korábban bejelentett régészeti lelőhely leletmentésére. A leletmentés során egy 60-80 cm szélességű, mintegy 50 cm vastagságú, megközelítőleg ÉNy-DK irányú, mintegy 2,5 m széles, kötőanyag nélküli objektum részletét tárták fel, amit Vékony Gábor útnak határozott meg. „... lehetségesnek látszik, hogy a feltárt útrész kapcsolatban áll a múlt század végén Tata környékén fel6 R Molnár 1997, 676.
