Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető 31 festésű edénydarabok keveredtek. Valószínűbb tehát, hogy itt egy leégett épület maradványait figyelték meg, amelyben valamilyen, a temető életéhez kapcsolódó tevékenységet végeztek.14 Tatabánya esetében a központi hamvasztóhelyek hiányát magyarázhatja az a tény, hogy az ásatás körülményei nem tették lehetővé a teljes felület megkutatását, így ezek az objektumok nem kerültek megfigyelésre, vagy a máglyák a sírmezőn kívül helyezkedtek el. A fekete, faszénnel kevert betöltés arra utalhat, hogy a máglyák anyagát részben be is töltötték a sírokba. Ahogy ezt Hegykő esetében Molnár Attila kimutatta, ez a megoldás nem ritka a hasonló, észak-dunántúli lelőhelyek temetési gyakorlatában.15 A máglyáról a halott földi maradványai a valószínűleg előre elkészített urnafészekbe kerültek. A legtöbb esetben - 9 sírnál (1., 2., 3., 5., 6., 9., 11., 12. 16. temetkezések) - a sírgödör alakját nem is lehetett megállapítani. Ennek legvalószínűbb oka a temetkezések rendkívül sekély voltában keresendő. További három esetben szabálytalan kör (10., 13. és 14. sírok), két-két esetben pedig szabálytalan négyszög (4. és 15. sírok) és szabálytalan alakot (7. és 8. sírok) figyeltek meg. A tatabánya-alsó-vasútállomási temető sírjait terméskövekkel borították. Különböző kőkonstrukciók gyakori kísérőjelenségei a Hallstatt-korszak temetkezéseinek. A kőpakolások mellett ismertek olyan esetek, ahol kövekkel kerítették körbe a sírokat, máshol egy-egy nagyobb darabbal jelölték meg azt.16 A Magyarországon feltárt lelőhelyeken, az ausztriai és szlovákiai példákkal szemben, ritkábban találkozunk ezzel a szokással. Nagydém- Középrépáspuszta esetében külön hangsúlyozzák a kőpakolások hiányát,17 és nem figyeltek meg hason- lóakat Győrszemere-Tóth tag,18 és Hegyfalu19 esetében sem. Ezzel szemben Halimba-Cseresen szinte az összes sír kőpakolással rendelkezett, amellyel kapcsolatban a leleteket közlő Lengyel Irina még azt is megjegyezte, hogy szabálytalan, görgeteg mészkövekből álltak és eredetileg gúla alakban lehettek a 14 Neugebauer 1972,5-6. 15 Molnár 2006, 205. 16 A kőkonstrukciók változatos megjelenését dokumentálták például a statzendorfi temetőben (lásd erre vonatkozóan Rebay 2006, 39). A sírhelyek egy kővel való jelölésére inkább a délnyugat-szlovákiai lelőhelyeken találunk példákat, így Chotín I, Vrádiste és Modrany temetőiben (Dusek 1976, 411.) 17 Nagy 1939,50. 18 Pusztai 1975,11-12. és Pusztai 1978,10-11. 19 Molnár 2006, 208. sírgödrök fölé halmozva.20 Változatos formában jelennek meg a kőkonstrukciók a fertőrákosi temetőben is, ahol egyes sírok szélét rakták ki velük, a gazdagabb temetkezéseket pedig teljesen befedték kövekkel, vagy terméskő falat emeltek a sír egyik oldalán.21 A sírszerkezetek tárgyalásának zárásaként megemlíthetjük, hogy a szakirodalomban több helyen megjelenik az a nézet, hogy a tatabányaihoz hasonló sírokat kisebb, laposabb halmok fedték, amelyek mára semmilyen látható nyomot nem hagytak maguk után, de egykori létükre talán a kőpakolások alapján következtethetünk.22 A hamvak sírba helyezésében sem figyelhetőek meg általános szabályosságok a tatabánya-alsó- vasútállomási temetőben. Hat esetben (1., 3., 4., 6., 11., 16. sírok) az emberi maradványok helyzetére vonatkozóan semmilyen információval nem rendelkezünk. A leggyakrabban a hamvakat a sírban szétszórták, ahogy ezt 7 temetkezés bizonyítja (2., 5., 8., 9„ 12., 13., 15. sírok). Három további esetben (7., 10. és 14. sírok) kalcinált csontok kis kupacát figyelték meg egy-egy kerámia - az első esetben egy kúpos nyakú edény, a másik kettő esetében egy-egy tálka - mellett. A fenti megfigyelések alapján úgy tűnik, az urnák használata a tatabányai temetőben nem volt jellemző, inkább a szórt hamvas rítus tekinthető uralkodónak.23 20 Lengyel 1959,159. 21 Durkovic 2009, 52. 22 Lásd erre vonatkozóan többek között: Nebelsich et al. 1997, 32.; Neugebauer 1972, 4.; Rebay 2006, 40.; Pichlerová 1960, 168.; Durkovic 2009, 52.; Molnár 2006, 208. 23 A hamvak urnákba helyezésével illetve a sírgödörben történt szétszórásával kapcsolatban hasonló megfigyeléseket más kora vaskori síktemetőkben is tettek. Modrany esetében rögzítették, hogy az ur- nás temetkezések esetében is csak az emberi maradványok igen csekély mennyisége került valóban az edénybe. A temetőt közlő Sigrid Dusek ennek lehetséges magyarázataként felvetette, hogy talán minden esetben szórthamvas temetkezéssel kell számolnunk, csak a szertartás során előbb helyezték a sírgödörbe a kerámiákat, és ezt követte az elégetett emberi maradványok szétszórása, amelyeknek egy része ebből az okból az edényekbe került. Ezt a feltételezést megerősíti, hogy az urnás rítusú sírok esetében is gyakori, hogy nem csupán egy edényben figyeltek meg kalcinált csontokat. (Dusek 1976, 410-411.)
