Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Groma Katalin: A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető
Tatabányai Múzem Évkönyve 3. 21 A tatabánya-alsó-vasútállomási kora vaskori temető Groma Katalin (ELTE, BTK, Régészeti Intézet, Budapest) Bevezetés Tatabánya-Alsó-Vasútállomás a kora vaskori sírmezők egyszerűbb formáját képviseli, amelyet a szakirodalomban sík-, vagy köznépi temetőnek neveznek.1 A Dunántúl területéről a Ha C időszakból az ebbe a kategóriába sorolható lelőhelyek közül a múlt század végéig mindössze a középrépáspusztai2 és a halimbai3 síktemető közlésére került sor, így örömteli, hogy az elmúlt időszakban egyre több új feldolgozás látott napvilágot. Ezek egy része - mint a Molnár Attila által közölt hegykői temető4 - új ásatások eredményeit dolgozza fel; ezzel szemben Durkovic Éva a Fertőrákos-Kőhidai-dűlőn feltárt sírmező közlésében egy, az 1970’es évek óta közületien lelőhely tanulságainak összegzését végezte el.5 Utóbbihoz hasonló feladatra vállalkozunk jelen munkánkkal, hiszen a tatabánya-alsó-vasútállomási síktemető feltárására több mint 50 évvel ezelőtt került sor, és bár a lelőhelyre azóta többször hivatkoztak,6 részletes feldolgozása nem történt meg. Sajnos írásunkkal ezt a hiányt csak részben tudjuk pótolni, A lelőhely közlésének engedélyezését és az ásató birtokában lévő dokumentáció rendelkezésünkre bocsátását Kemeczei Tibornak ezúton is köszönöm. A téma 2013-ban készített szakdolgozatom részét képezte, amelyet Czajlik Zoltán témavezetése mellett készítettem az ELTE-BTK Régészet Ma-képzésén. Nagy 1939. Lengyel 1959. Molnár 2006. Durkovic 2009. Ez a munka abból a szempontból is különösen fontos, mert több sír esetében komolyabb sírépítmény létét figyelték meg az ásatás során. Ez óvatosságra inti a kora vaskorral foglalkozó kutatókat abban a tekintetben, hogy nem szabad a Hallstatt-korszak temetőit a sík-, és halmos temetők szűk kategóriájába besorolni, hiszen ismertek olyan esetek, amelyek átmenetet képeznek a tiszta típusok között. Kemenczei 1977, 81.; Patek 1993,129. hiszen a sírok rajzai és fotói máig nem kerültek birtokunkba, így katalógusunkban mindössze az egy- egy temetkezéshez tartozó tárgyakat tudjuk közreadni, a kontextusok tekintetében pedig egyedül az ásatási jelentés megállapításaira támaszkodhatunk. Ennek ellenére reméljük, hogy írásunkkal még ebben a formában is hozzájárulhatunk a korszak és a lelőhely-típus kutatásához. Tatabánya-Alsó-Vasútállomás feltárása ÉS A LELŐHELY FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE A tatabánya-alsó-vasútállomási temető feltárása 1961-ben történt. Alsógalla, Felsőgalla, Bánhida és Tatabánya különálló bányásztelepeinek egyesítésére 1947-ben került sor. Az új város és megyeszékhely születésével az ipartelep szélesítése és a lakóövezet növelése elkerülhetetlenné vált, a nagyarányú földmunkák pedig a régészet számára is számos új eredménnyel szolgáltak.7 A sírok kutatására 1961. szeptember 13. és 15., majd szeptember 25. és 28. között került sor, két néhány napos leletmentés formájában. A vasútállomás építkezésénél jelen lévő munkások figyeltek fel elsőként az előbukkanó terméskövekre és cseréptöredékekre. Előbbiek a temetkezéseket fedték és később is könnyítették a sírok megtalálását. A leletek híre a tatai Kuny Domonkos Múzeum igazgatójához, Bíró Endréhez is eljutott, az ő megbízására indultak a mentési munkálatok. Sajnos Kemenczei Tibor helyszínre érkezésekor a lelőhely már erősen bolygatott állapotban volt, a talajegyengetések során a munkások már legalább 10-15 sírt kiástak, amelyek anyagát már nem lehetett megmenteni, hiszen azt részben széthordták, részben elpusztult. Az ásató a helyszínre érkezve megvásárolta a katalógusunkban első sírként szereplő temetkezés 2 edényét és 2 fémtárgyát (egy vaskést és egy fibulatöredéket), de jelentésében rögzítette, hogy 7 6 László 2001, 8.
