Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Dallos István: Skanzen és művészet
Tatabányai Múzem Évkönyve 3. 197 Skanzen és művészet Dallos István (Tatabányai Múzeum) Előzmények Tatabányán, a Bányászati és Ipari Skanzenben, a kilencvenes évek közepén a hajdani bányászfürdő épületének helyreállításával lehetőség nyílt kortárs művészeti alkotások bemutatására. Helyi vállalkozások támogatásával jött létre a Hangfürdő, Lois Viktor hangszerszobrainak bemutatója. A Hangfürdő megnyitóján, 1996-ban Pataki Gábor művészettörténész - a helyszín különleges adottságait kiemelve - művészeti alkotótáborok szervezésére, rendezésére buzdította a múzeum munkatársait, illetve a művészeket. Még az évben elindult a szervezés, aminek köszönhetően elsőnek a fafaragók vertek tábort. A következő évben, Lois Viktor vezetésével kezdődött el a nemzetközi fémszobrász szimpóziumok sora. A fémszobrász táborban fiatal magyar tehetségek mellett hol Németországból, hol Angliából, USA-ból érkezetek művészek. Az utóbbi néhány évben gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a tajvani szobrász szövetséggel. Párbeszéd az óceán és a szárazföld között című projekt keretében több tajvani művész tatabányai jelenlétével, illetve magyarok tajvani táborozásával és alkotásaikkal szimbolizálták a művészet egyetemességét. A program megmutatta, hogy a jelentősnek vélt kulturális különbözőség nem is olyan nagy, a művészet képes ezeket áthidalni. A fémszobrászok után - a kilencvenes évek végén - az irodalmárok jelentek meg a múzeumban. Kárpát-medencei magyar nyelvű írók találkozója jó alkalom volt a különféle országokban, de magyar nyelven alkotóknak egymás törekvéseinek, alkotásaiknak megismerésére, programjaik egyeztetésére. Ezeknek a táboroknak azóta is évről évre a Szabadtéri Bányászati Múzeum ad otthont. A fotósok 2001-ben, tizennégy évvel ezelőtt indították táborukat. Dallos István, a táborok szakmai irányítója fényképész tanítványait gyűjtötte össze az első alkalmakra. Ekkor mintegy továbbképzés jellege volt a nyári találkozónak: elmélyíteni az elméleti tudást, tágítani és árnyalni a világról alkotott képet, és természetesen a gyakorlatban is kipróbálni a tanultakat, azaz fényképezni. Már ekkor kialakult egy látens program, a lassan eltűnő tatabányai és bányászati emlékek megörökítése - az ó-telepi gépüzem, kórház, Népház, felsőgallai osztályozó, a Turul mozi, valamint a cseri strand - ami egyfajta küldetésévé is vált a táborok részvevőinek. A táborok nyitottsága az évek során folyamatosan bővülő résztvevő csapatot eredményezett, s egyben hozzájárult saját egyesületük, a 10 évvel ezelőtt megalapított Kép-Szín-Tér Fotóművészeti Műhely Egyesület létrehozásához. Napjainkban már az egyesület az, aki a múzeummal és a Tatabánya Alkotó Művészeiért Alapítvánnyal együttműködve közösen szervezi a táborokat. A KÉP-SZÍN-TÉR FOTÓS ALKOTÓTÁBOROK A PROGRAMOK ÉS A BESZÁMOLÓK TÜKRÉBEN Dallos István fotográfusnak, a Tatabányai Múzeum munkatársának a Hangfürdő megvalósításában és a fémszobrász táborok szervezésében szerzett tapasztalatai, valamint Ablonczy Dánielné, a városi önkormányzat kulturális bizottsága elnökének biztatása adta az ötletet, hogy a kialakulóban levő művésztelepen fotós alkotótábort kellene indítani. Ehhez a szükséges feltételek 2001-ben álltak rendelkezésre: Dallos István és Harmos Csilla - a többi itt működő művésztáborokhoz hasonlóan - hagyományteremtő céllal útjára indíthatta a kezdeményezést. Nagy lépés volt ez a város kulturális életében, mert az itt élő, számos tehetséges fotós számára nem volt a környéken olyan fórum, amely összefogná, valódi közösséggé formálná a fotográfia iránt érdeklődőket. A hivatásos fotósokon kívül a csupán kedvtelésből fotózok számát még megsaccolni sem igen lehetett. A tábor indulása előtt - néhány nem túl sikeres próbálkozást leszámítva - nem volt lehetőség intézményi kereteken kívüli, kötetlen formában történő ismeret- és tapasztalatszerzésre, a legújabb
