Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Papp Kinga: Újkori műszaki tárgyak restaurálási megoldásai
i88 Papp Kinga A RESTAURÁLÁS FOLYAMATA 1. A restaurálásra került szőlőprés A tárgy alkotórészei tölgyfából készültek. A fő gerendák díszítményeit lapos vésett faragás adja, melyet kifestettek. Múzeumba kerülésekor egy korábbi kiállításon volt látható, majd évekig egy fűtet- len raktárban kapott helyet alkatrészeire szétszedett állapotban. Hatalmas rönk fákat használtak fel az egyes alkatrészek kifaragásához. A fa természetes adottságaihoz igazították az egyes alkotórészek alakját ás méretét. Nem feltétlenül ragaszkodtak a szimmetriához, de a fa növekedési deformitása és helyenként a kéreg alatti háncs rész sem okozott problémát, hogy felhasználják. A hatalmas rönkök több generáción keresztül szolgálták a borkészítést. Az idő és a szerves anyagok (szőlő lé) közvetlen érintkezése nyomot hagyott a fa felületén, így x év elteltével az eredetileg fából kialakított must összefolyó tálcát márványlappal egészítették ki. Ezt bizonyítja a felső fa összekötő gerendába vésett felirat „LOIS IMRE 1813 MAR 23” mely valószínű, hogy a készítés időpontját datálja. A márványlapba került dátum - „1885” - egy emberöltővel későbbi. A talpon elhelyezkedő, lécekből összeállított négyszegletes kosarat, amelyben a sajtolandó szőlő került szintén újra cserélték. Később a kereszt gerendák szerepe is megszűnt. Ezek a változások bizonyítják, hogy egy tárgy, melynek használati funkciója van, átöröklődik a generációk között. Javítják, szépítik, esetleg új elemekkel egészítik ki, de tovább használják. A műszaki (működő) tárgyak restaurálásánál és bemutatásánál fontos szempont annak a szerkezetnek a bemutatása, mely a tárgy funkcióját meghatározza. 2. A restaurálásra került szekér A tárgy alkotórészei kőris- és fenyőfából készültek. A szekér szerkezeti darabjai egyes helyeken tömör kőrisfából, máshol tömör fenyőfából készültek, statikai igénybevételük szerint. Múzeumba kerülésekor egy fűtetlen padláson kapott helyet alkatrészeire szétszedett állapotban. Egy szekér mindig fontos és értékes eszköz volt egy család életében, így mindig vigyáztak rá, a szekér szerepének funkciójának változásával változtatták a rakteret is. Apáról fiúra öröklődött és folyamatosan használták, alakítgatták, karbantartották, ha valamelyik alkatrész tönkre ment azt kicserélték. A fő szempont, hogy működjön a szerkezet, hasonlóan ahogy mi viszonyulunk az autóhoz manapság.
