Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2013 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 3. (Tatabánya, 2013)
Tokai Gábor: A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában
A Kárpát-medencére vonatkozó ismeretek Hérodotosz korában in gert jelölhette. Ephorosz szerint ezt a nevet a víz a maiótáktól kapta. Ha a névről levágjuk a -ta többesjelet, a maió-/maié- tagot talán azonosíthatjuk az Al-Duna vidékén élő moiszoszok nevével. Véleményünk szerint a Maiótisz és a Fekete-tenger azonosságára utal Hérodotosznak az a megjegyzése is, hogy a Maiétisz-tó nem sokkal kisebb a Pontosznál (IV.86.), ugyanis valószínűleg olyan korai forrás állt a rendelkezésére, amiben ezen a néven még a Fekete-tenger méreteit határozták meg. Mivel a Maiótisz/Maiétisz név a Kr. e. II. századi Jubileumok Könyvé ben és a Genesis Apocryphonban is megőrződött, érdemes röviden kitérni a két mű földrajzi képére. Herrmann véleménye szerint139 a Jubileumok Könyve egy Kr. e. 630 k-i föníciai-héber világtérképről veszi a leírását, később pedig140 már egyenesen a X. sz.-i föníciai földrajzból eredezteti az adatokat (c.2162.). Általánosabb vélekedés szerint a szövegek írói egyszerűen a korabeli görög földrajztudomány eredményeit használták fel a világ bibliai felosztása háttereként.141 Bár Herrmann következtetéseivel aligha lehet egyetérteni, a feltételezése egy önálló föníciai földrajzi hagyományról valójában nagyon is elképzelhető (a föníciaiak pontuszi jelenlétét antik források (Lukian. Tox. 4.) és tárgyi leletek (üvegedények) is megerősítik142). Mivel azonban ennek sajnos semmilyen emléke nem maradt fenn, az elképzelés szerint éppen a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon adataiból lehetne ezt rekonstruálni, ami így azonban nyilvánvalóan egy körkörös érvelés. Hogy azonban itt a görög geográfiai képtől eltérő leírásról lehet szó, azt az alábbi érvek valószínűsítik: a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon nem használja a görög földrajz terminológiáját, vagy legalábbis a meglévő helynévi anyag nagyon messze áll a görög alakoktól (ami mindenképpen időbeli távolságra utal a kettő között; a kettő összevetése éppen emiatt ad okot eltérő magyarázatokra), továbbá, hogy a Jubileumok Könyve és a Genesis Apocryphon leírása archaikus görög földrajzi adatokkal mutat párhuzamokat; ilyen pl. hogy a Tina (Tanaisz) a Rafa (Rhipaia) hegységből ered; nem ismeri a Fekete-tenger Pontosz (Euxeinosz) elnevezését (általában nem ismeri a tengerek görög elnevezéseit). A földrajzi leírás alapján ugyan ez egyértelműen nem jelenthető ki, elképzelhető azonban, hogy a Meat- ill. Maeota-tenger elnevezéseket a két mű a Fekete-tengerre használja, ahogy feltételezé139 Herrmann: Maiotis, 590-592. 140 Herrmann: Tanais (1-3), 2162-2169. 141 Machiela 2007 142 Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 1053. sünk szerint az archaikus görög adatok is, a Földközi-tenger nagyvonalú tagolása alapján ugyanis alig hihető, hogy a figyelme az Azovi-tengerre is kiterjedne. A Fekete-tenger neve A Fekete-tenger neve Hekataiosznál Pontosz, Pindarosznál pedig Pontosz Axeinosz (,barátságtalan) ill. Pontosz Euxeinosz (,vendégszerető’). Az ókoriak által régebbinek tartott Axeinosz melléknevet a kutatás (Max Vasmer, 1921) az iráni *axsaina ,sötét, fekete’ szóból magyarázza,143 és hozzáteszi, hogy a névadás az egész Közép-Ázsiában ismeretes, az égtájakat színekkel jelölő felfogásból származik. Mivel a fekete az északi irányt jelölte, a név méd- perzsa környezetből származtatható, ahogyan ennek ellentétpárja, a Vörös-(Déli-)tenger is.144 Természetesen elképzelhetőnek látszik, hogy a médek és a perzsák valóban az égtájak szerinti színszimbolika alapján nevezték el az általuk ismert tengereket ,145 ha azonban valóban ezt a közép-ázsiai névadási hagyományt hozták magukkal a Közel-Keletre, akkor a tengerek elnevezése bizonyára már a Méd Birodalom idején kialakult. A színszimbolika alapján a méd időszakban már minden bizonnyal használhatták volna a Fekete-tengerre az *Axsaina nevet, azonban a Méd Birodalommal a görög világnak kevés kapcsolata lehetett. Amikor az ión geográfia egyáltalán kapcsolatba kerülhetett a perzsa földrajzi terminológiával (leginkább Lüdia Kr. e. 547-es meghódítása után), a görögök már legalább egy évszázada hajóztak az említett tengeren. Bár indokolatlannak látszik annak a feltételezése, hogy egy már meghonosodott földrajzi elnevezést egy másikra cseréljen egy közösség, elképzelhető azonban, hogy az új elnevezés a perzsa források megélénkülő használatával előbb a tudományos életben, majd a köznapokban is lassan átadta a helyét a réginek. Termé143 Sauter 2000, 5.2.1. egy másik értelmezést is említ, mely szerint a név „aszkaniait” azaz fríget jelentene, vagyis a tengert egy mellette élő népről nevezték volna el. 144 Chr. M. Danoff: Pontos Euxeinos, 951-955., Pinault 2008, 107., Dán 2011, 30. 145 Bizonyosnak látszik, hogy az óperzsa nyelvemlékek közt erre egyértelmű adat nincs, hiszen akkor a kérdést tárgyaló kutatók nyilván ezt a bizonyítékok közt említenék. A saka tyaiy paradraya , tengeren túli szaka’ kifejezésben pl. a tengernek nincs jelzője - bár az is lehet, hogy a szövegkörnyezetben olyan egyértelmű lehetett, hogy melyik tengerről van szó, hogy szükségtelen lett volna pontosítani.
