Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Vámosi László: 85 éve született Brém Ferenc tatabányai szobrász- és éremművész
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 93 85 éve született Brém Ferenc tatabányai szobrász- és érem művész Vámosi László (Éremgyűjtők Tatai Szervezete titkára) Brém Ferenc neve és az általa készített érmek, plakettek egy része jól ismert képzőművészeti alkotások az éremgyűjtők, numizmatikusok körében. Több megyei éremgyüjtő gyűjteményében megtalálhatóak a BF mesterjeggyel jelölt öntött érmek, szögletes plakettek. Ebben az évben születésének 85. évfordulójára emlékezünk, ilyenkor újra kézbe vesszük, aprólékosan megnézzük a gyűjteményünkben fellelhető Brém érmeket, újraolvassuk a kiállításai katalógusait illetve a vele kapcsolatos újságcikkeket is. Egy olyan művészre emlékezünk, aki bár a Veszprém megyei Úrkúton született 1927-ben, de élete, működése, művészi munkája nagyrészt Tatabányához és a megyéhez kötötte, hiszen édesapja bányász lévén, már két éves korában Tatabányára költöztek. Itt nőtt fel és itt végezte iskolai tanulmányait is. 1950- ig szinte csak fizikai munkásként dolgozott, megismerte és egész életében viselte a bányászok emberfeletti küzdelmét a szénnel. 1947-ben lett tagja a tatabányai Bányász Képzőművészeti Szabadiskolának, ahol nagyon hamar megtalálta a közös hangot művésztársaival. „Jó keze volt a formázáshoz - mondta róla Bondor István szobrászművész hamar láttuk, hogy iskolára kell küldeniInnen került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Mikus Sándor és Beck András voltak a tanítómesterei. Tanulmányai befejezése után visszajött Tatabányára, itt telepedett le véglegesen és itt talált otthonra, alkotásra késztető közegre. Ha éremmüvészeti korszakát akarjuk behatárolni, akkor kezdő évnek 1958-at vehetjük, hiszen ekkor készítette el első érmét, terrakottában, 90 mm-es átmérővel, amely a megyei ifjúsági békefesztiválra készült. Keze alatt az utolsó érem a Benedek Elekről mintázott, a zsámbéki főiskolai mesemondó verseny díjérme volt, 1988-ban öntötték. Ezzel ért véget három évtizedes képzőművészi pályája. Érmein, plakettjein meghatározó elem az emberközpontúság, a hagyományokhoz való kötődés. „Brém Ferencet az ember érdekli csak, s a figura- tív fogalmazás határvonalát jobbára nem lépi túl, a főként egy vagy többfigurás kompozíciók elegendő teret kínálnak számára ahhoz, hogy a XX. századi ember harmóniaeszményéről, harmóniavágyáról valljon. ...a szellemi-művészeti előfutárok, kortár- sak által bejárt út vonzásában is tud - a hagyományokhoz illeszkedően — egyénit és újat alkotni...”- írta róla Wehner Tibor művészettörténész, egy 1983-as tatabányai kiállítása katalógusában.1 Brém Ferenc egész élete, rajztanári- és művészeti munkája szorosan kötődött Tatabányához, amely nemcsak a művész lakása, műterme meghitt alkotói csendjét biztosította, hanem az ott lakók modellül is szolgáltak alkotásaihoz. Művészi munkáiban elsődleges volt a hely szelleme és annak érvényre juttatása. Érmein, plakettjein végigkísérhetőek a fiatalok, az értékmegőrző munka és nem utolsósorban a bányász- és munkásábrázolás. „... a föld alatti embertelenül nehéz munkát, hősies megpróbáltatások közepette is vállaló bányászok életét, világát, környezetét minden hamisságtól, felületes pátosztól mentesen, emberi hangon, hihető és átélhető, kisugárzó hatású művészi erővel komponálja, formálja éremmé.”1 2 3 Ennek éles bizonyítékai a Sújtólégben I, II, III, illetve a Bányásztragédia elnevezésű érmei, amelyeken megjelenik a természettel vívott drámai harc, a bányászok kilátástalan küzdelme a természeti erőkkel, amit újra és újra meg kell vívniuk. „Ezeknél az alkotásoknál jó lehetősége nyílik a művésznek az emberi test - az erős, robosztus bányászkorpusz — és a durván megmunkált, súlyos, érdes textúrája szénfalak, széntömbök feszült harmóniáját megteremteni. Bányász és szén egymáshoz komponálva bronzból, mintha eleve a teremtő azonos anyagból gyúrta volna őket"? 1 Wehner 1983. 2 Uo. 3 E. Nagy 2011, 45.
