Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Eichardt János–Kutasi Csaba: Oroszlány a Vértes öblében
8 Eichardt János-Kutasi Csaba tős területen, úgymint a kakukkfű (Thymus sp.), a fehér somkóró {Melilotus albus), az enyvesszegfű (Viscaria vulgáris), a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum; III. tábla 16.) és a védett magyar rep- csény (Erysimum odoratum). Erdei tisztásokon és ligetesebb erdőkben fordul elő a koratavasszal elsők között virágzó védett fekete kökörcsin {Pulsatilla grandis spp. Nigricans', III. tábla 18-19.). Állománya meglehetősen stabil, ami talán annak köszönhető, hogy egyedei a korai virágzással és a viszonylag szórtabb elterjedésével rejtettek maradnak az emberi szem előtt. A hegység magasabb régióiból lejjebb ereszkedve szárazabb tölgyesek, valamit ültetett feketefenyvesek és akácosok váltják fel a bükkösöket és a gyertyános-kocsánytalan tölgyeseket. Elegyfaként megjelenik a virágos kőris {Fraxinus ornus) és a patakokat kísérő, társulás alkotó mézgás éger {Alnus glutinosá). A hegylábnál az erdőket végleg felváltják a legelők és a rétek. A két élőhely típus határán cserjést alkotó egybibés galagonyák {Crataegus monogynd), kökények {Prunus spinosa), gyepürózsák {Rosa canina), bibircses és csíkos kecskerágók {Euonymus verrucosus és E. europaeus), valamint a nitrogénben gazdagabb helyeken a bodzák {Sambucus nigra) teszik változatossá az átmenetet. A fentebb már említett, védett magyar zergevirág {Doronicum hunga- ricurrí) a Majki-hegy cseres-tölgyesében is előfordul. Az erdőszélen található növényfajok közül fontos génalaptartalék az aszúszegfű {Tunica proliferd) és a kis ezerjófű {Centaurium minus). A hegylábnál lankákkal és kisebb dombokkal tagolt sík területre érünk ki. Ezek a kőtörmelékes, homokos vagy agyagos talajú legelők és rétek adják a következő élőhely-típust, melyek növény- és állatvilága teljesen eltér az erdei társulásokétól. Az Oroszlányhoz legközelebbi legelőkön (Ha- muházi-dűlő, Labanc-dűlő, Kövecses, Homokdü- lő-legelő, Községi-legelő stb.) kétféle állattartáshoz alkalmazkodott legelőt különböztethetünk meg. A juhok legeltetéséhez a taposás tűrő és legeléstű- rő fajok alkalmazkodtak a legjobban, ezek a rövid- füves legelők. Ilyen az angolperje {Lolium perenne), a pusztai csenkesz {Festuca rupicola), a homoki csenkesz {F. vaginata) és a tarackbúza {Agropyron repens). A másik legelőtípus a hosszúfüves legelő, mely szarvasmarhák legeltetésére alkalmas. Itt fordul elő a franciaperje {Arrhenatherum elatius), mely kaszálórétek jellemző faja, és a nedvesebb részeken a mezei komócsin {Phleum pratense), mely a patakvölgyek szegélyében tömegessé is válhat (pl.: a Labanc-berek mentén). A legelőket átszelve több patak is tart az oroszlányi tó (tavak) felé, melynek végállomásaként annak vízutánpótlását biztosítja. A Labanc-patak éger- liget-erdeivel kísérve torkollik be a Pénzes-patakba, majd együtt folytatják útjukat a vasúti tó felé. A másik nagyobb vízhozamú patak a Svandabergi-patak, melynek a vizét két forrásegyüttes adja. A legkisebb patak a Kertalja-patak, mely az Alkotmány utcai házak kertvégéből ered. Jelentősebb élővilággal az első három kis vízfolyás rendelkezik. A Labanc-patak a hegylábi forrásokból ered (IV. tábla 20.). Középső szakaszán, ahol a legelő síkjára kiér, egy kisebb kiterjedésű berek alakul ki, s itt virágzik a mocsári sás {Carex acutiformis), a mocsári gólyahír {Caltha palustris', IV. tábla 22-23.), a réti kakukkszegfű {Lychnis flos-cuculi) és a keserű kakukktorma {Cardamine amara).29 A patakot - a város határának közelében - a XX-as akna rekultiváción átesett meddőhányója szegélyezi. A meddőhányó élővilága szegényes, egyedi talaj- és klimatikus viszonyai miatt általában szárazságtűrő és mészkedvelő fajok tudnak megtelepedni rajta. A rézsűk növényzetét főleg az ezüstfa {Eleagnus angustifolia) és a gyepürózsa {Rosa canina) adja, de megjelent egy-két nyárfa {Popidus sp.) is közöttük. A Svandabergi-patak két forrása közül a nagyobb ág felső folyásának patakvölgyét csertölgyes égeres erdősáv kíséri, amit a kiskertek alatt patakparti égerliget vált fel. Aljnövényzete hasonló a Labanc-patak középső folyásán tapasztaltakhoz (IV. tábla 22-23.). A kisebbik ágat akácos szegélyezi, majd rövid szakasz után a kiskerteket ölelve éri el a „fő” folyást. A város határától mindössze egy kilométerre található Majkpuszta. Az itt kanyargó Majki-patak (régebbi nevén: Bug-ér) egyes szakaszait mesterségesen kiszélesítették, és tavakat hoztak létre. A legkisebb tó 2, a középső 4, a legnagyobb pedig 5,1 hektáros, ez utóbbi a remeteség alatt található (IV. tábla 24-25.). Mindhárom tavon lehetőség van horgászatra. A patakot égeres kíséri, míg a remeteség alatti legnagyobb tó szegélyét nagy kiterjedésű nádas szegélyezi. A legkisebb tó előtt egy ingoványos, békabuzogányos {Sparganium erectum) sásos társulás alakult ki, melyben a réti füzények {Lythrum salicaria) lila virágai díszlenek. Majk különlegességei közé tartozik a kolostorpark és a kastélypark, melyben olyan fakülönlegességeket találunk, mint a mexikói ciprus {Cupressus lusitanica) és az oregoni álciprus {Chamaecyparis 29 Riesing 2007.
