Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kiss Vendel: „A munkásságra nevelő hatással lenni.” A bányatársulat által irányított népművelés céljai, eszközei és eredményei a tatabányai bányatelepen a két világháború között
82 Kiss Vendel hogy az előadásokon résztvevők száma nem emelkedett az előző évvel összehasonlítva. A három helyszínen alkalmanként 1300 fő vett részt az előadásokon. Ehhez a létszámhoz jött még a tanfolyamokon résztvevők száma, 230 fő. (Ide tartozik, hogy a tanfolyamot elkezdők száma magasabb volt, 275 fő, de 45 fő menetközben kimaradt.) A jelentést tévő iskolaigazgató a tanfolyamokat különösen eredményesnek értékelte: „A tanfolyam hallgatói a tanulás egész ideje alatt mintaszerűen viselkedtek, magatartásuk komoly volt, örültek annak, hogy tanulhattak, a hálájukat a vezető-tanítók iránt tanúsított nagy tisztelettel és szeretettel igyekeztek kifejezni”27 Az eredmények mögött egyszerre vannak ott a népoktatásban megújult módszerek, és a munkásság beletörődése, kiábrándultsága, valamint ezzel összefüggésben a szakszervezeti mozgalom gyengülése a 20-as évek végén.28 A tanfolyamok érzékelhető haszonnal is jártak. A legnyilvánvalóbb eredmény az analfabétizmus felszámolása volt a telepen. 1937-től a tanfolyamok között már nem szerepel az analfabéta tanfolyam, és amikor 1944-ben a telep katonai parancsnoka analfabéta tanfolyam indítását javasolta - kétségkívül jó szándékkal, de téves általánosítás alapján - a munkások között, a társulati iskola igazgatója feleslegesnek ítélte ilyen jellegű tanfolyam indítását.29 30 A tanfolyamok érzékelhető civilizációs-kulturális eredményei mellett látszólag a munkások kulturális nevelése, az uralkodó kulturális és társadalmi normákhoz való közelítése tekintetében sem volt eredménytelen a népművelési munka. A telep szellemisége úgy tűnt, megváltozott. Egy 1932-es tan- testületi jegyzőkönyv a bányatelepi iskolákban folyó nevelő munka hatását következőképen értékelte: „a legintelligensebb, legokosabb gyerekek a telepen vannak, ahol azelőtt a szocializmus, a kommunizmus fészkelt, ott most az istenfélelem, hazaszeretet lépett a nyomába.'m Az 1941-ben megjelent Komárom vármegyei évkönyv szerzői is idilli képet rajzolnak. A kiadvány szerint a MÁK Rt tatabányai telepén „a társadalmi, egyesületi és kulturális élet igen 27 Uo. 28 A '20-as években a bányaigazgatóság több levélben is utalt arra, hogy a munkások a szakszervezet által küldött előadókat igényelnek. A helyi szakszervezeti mozgalom gyengüléséről a 20-as években. Tatabánya története I. 190-192. 29 MÓL. MÁK Rt. Z 252. 46. cs. 234 d. 88-89. A tatabányai igazgatóság a központi igazgatóságnak. 1944. január 11. 30 MÓL. MÁK Rt. Z. 252. 50. cs. 246. d. fejlett, a munkásság ennek következtében felvilágosult szorgalmas, jó akaratú, hazafias gondolkodású és csekély kivétellel vallásos érzelmű”21 A bányatelep létviszonyait vizsgáló tudós kutató azonban mást tapasztalt. A Magyary Zoltán által 1938-ban indított, a tatai járás teljes körű felmérését célzó kutatás során Hilscher Rezső végezte a tatabányai bányatelep vizsgálatát. A munkásokkal készített interjúi során a tatabányai bányászok gondolkodásával kapcsolatban egyfajta kettőséget állapított meg. Kiszolgáltatott helyzetükből adódóan a munkások látszólag lojálisak voltak a társulattal és a társulat által közvetített értékekkel kapcsolatban. Amikor azonban a kutatónak sikerült bizalmas viszonyba kerülnie velük azt tapasztalta, hogy a munkások végtelenül bizalmatlanok mindennel szemben, ami a társulathoz köthető, a tanítókig és a lelkészekig bezárólag, mindenkit a társulat emberének tekintettek. A társulattal szemben „a többség különösen a fiatalabb évjáratúak lelkében a visszafojtott gyűlölet él és hisznek abban, hogy egyszer majd elkövetkezik az idő, amidőn elnyomottságukért elégtételt vesznek maguknak.”32 Nem véletlen, és nem kizárólag a szovjet megszállás számlájára írható az a tény, hogy a háború után 1945 tavaszán a kommunista párt szerez meghatározó befolyást a bányatelepen. Mindez nyilvánvaló bizonyítéka a társulat által folytatott népművelési tevékenység eredménytelenségének is. A kérdést szocializációs szempontból megközelítve a társulat népjóléti és népművelési törekvéseinek eredménytelenségét a helyi társadalom merev kasztszerü szerkezetének fenntartása okozta.33 Nem vitatva ezen megállapítás igazát a kudarc közvetlen okát abban a tényben látom, hogy egy alapvetően társadalmi, szociális problémát (ennek része volt a helyi, de a korabeli magyar társadalmi szerkezet kasztszerű merevsége is), a bányászok rossz szociális helyzetét döntően kulturális eszközökkel igyekezett orvosolni a vállalat (és vele együtt a hivatalos kormánypolitika is). Mindezen törekvéseknek a szükséges társadalmi és szociális reformok nélkül szükségképpen kellett kudarcot vallania. 31 Beszédes-Keszeg-Nagy 1941. 32 Magyari-Kiss 1939, 98-107. 33 Lásd Simonik Péternek a 2. sz. jegyzetben ismertetett munkáinak vonatkozó megállapításait.
