Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez
74 Simonik Péter 1880-as években Kohn Mór, Handler Márk és egy ismeretlen keresztnevü Steiner nevű férfi, az 1890-es években pedig Friedman József végezte. A vallásos zsidó háztartásokban kiemelt jelentősége volt a rituális szempontból is kifogástalan (azaz kóser) ételek fogyasztásának. Minden olyan ételt, amely nem felelt meg az előírásoknak, tréflinek tekintettek. Ezek közé tartoztak például a vérből készült, vagy véres ételek is, amelyek fogyasztását az étkezéssel kapcsolatos regulák is tiltották, mivel a zsidó vallásban a vér és az élet egyet jelentett. A vallási előírásoknak megfelelő rituális vágást a metsző, vagy sakter végezte, s az ő feladatai közé tartozott az is, hogy a vágást követően meggyőződjön arról, hogy a levágott állat nem rendelkezett-e valamilyen szervi rendellenességgel. Amennyiben a metsző valamilyen eltérést észlelt, úgy az állatot tréflinek minősítette. A nagyobb települések hitközségei általában saját saktert alkalmaztak, és nem volt ez másként a „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” területén sem. A fiókhitközség megalakulása előtt a vallásos zsidó háztartásokat kóser húsfélékkel a századforduló környékén felsőgallai metszőként működő Brück Sámuel, az 1910-es évek közepén pedig az Alsógallán élő Slamovics István látta el.41 (Ez utóbbi személy azonos a korábban már említett és a másik anyakönyvben Slamovics Mózes néven szereplő kántorral. A fiókhitközség megalakulását követően a szervezet vezetői nemcsak a zsinagóga felépítéséről döntöttek, hanem célként fogalmazták meg, hogy a zsidó templom mellé egy metszőházat is építenek.42 Mindezek jól mutatják, hogy a századfordulót követő első két évtizedben egy létszámában gyarapodó és az elődközségek életében egyre jelentősebb szerepet játszó zsidó közösség alapjai teremtődtek meg. Ez a 18. században még alig néhány főt (családot) számláló csoport a 20. századra a szó szoros értelmében vált közösséggé: őrizte hagyományait, megtartotta ünnepeit, és igyekezett kiépíteni legfontosabb vallási intézményeit. Bármennyire is jól sikerült beilleszkedniük a négy község életébe az 1930- as évek második felének antiszemita hulláma őket sem kerülhette el, s az ennek jegyében született ún. zsidótörvények fokozatosan a helyi társadalom peremére sodorták a közösség tagjait. A Forgotten Community. Additional Information of the Formation and Operation of the Jewish Community of Tatabánya, Felsőgalla and Alsógalla Péter Simonik The study is aimed at giving an insight into the evolution of the local Jewish community on the basis of extant archive sources. It may also serve as a good starting point for further research on the 20th- century history of the Jewish community in Tatabánya. The author—relying on archive sources and contemporary press—makes an attempt to reconstruct the evolution of the community, the creation of the Jewish cemetery and the construction of the synagogue, and to show the everyday life of the community. All these sources show that in the first two decades of the 20th century, there evolved the basis of a gradually growing Jewish community with an increasingly important role in the predecessor settlements. The community, which consisted of only a few persons (or families) in the 18th century, had become a community proper by the 20th century: it preserved its traditions, celebrated its festivals and attempted to create its own major religious institutions. However well they managed to adapt to the life of the four settlements, they were hit by the wave of antisemitism in the second half of the 1930s, when—as a consequence of the acts on Jewish persons—they were pushed to the margins of society. 41 TbL XV./80. Felsőgalla születési anyakönyv, 1915. márc. 22., Tatabánya halotti anyakönyv, 1919. jan. 4. 42 TbL XV./33. 8. doboz 6. dosszié: A Tatai járás Főszolgabírójának 7431/1926. sz. véghatározata. 1926. dec. 16.
