Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Simonik Péter: Egy elfeledett közösség. Adalékok „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség” megalakulásának és működésének történetéhez
72 Simonik Péter A ZSINAGÓGA ÉPÍTÉSE Az 1920-as évekig a Tatabánya elődközségeiben élő vallásos zsidók számára nem állt rendelkezésre helyben zsinagóga, ezért vagy a tatai zsinagógát látogatták, vagy pedig egy helybéli családnál imádkoztak.23 Az évtized gazdasági konjunktúrája és az ezzel együtt járó népességnövekedés nemcsak a zsidó lakosság létszámbeli gyarapodását hozta magával, hanem annak az igényét is, hogy a hívő zsidók vallásukat helyben is gyakorolhassák. A „Tatabánya, Felsőgalla, Alsógallai Izraelita Fiókhitközség" 1926 tavaszán azzal kereste meg a MÁK Rt. helyi vezetését, hogy a társulat a felsőgallai vásártéren (a volt Edison, majd Szabadság Filmszínházzal átellenben lévő területen) zsinagógaépítés céljára egy 300 négyszögöles területet engedjen át a fiókhitközség számára. A Tatabányai Bányaigazgatóság 1926 májusában helyt adott a kérelemnek, és a lehetséges megoldási módok mérlegelését követően az ezzel kapcsolatos elképzelését jóváhagyásra továbbította a társulat budapesti központjába. Rehling bányaigazgató azt javasolta, hogy a társulat tulajdonában lévő, de visszavásárlási joggal terhelt két parcellát vonjanak össze, és az így kialakításra kerülő területnek egyik 311 négyszögöles részét bocsássák a fiókhitközség rendelkezésére. Miután a szerződés megkötése a korábbi visszavásárlási joggal rendelkező tulajdonosok rövid távú érdekeit nem sértette, ezért az említett ingatlan 32 évre, vagy a bányaüzem működésének időtartamára eladható. Mivel a zsinagóga céljára kijelölt terület a vásártér egyik posványos oldalára esett, ezáltal az is megállapítást nyert, hogy az épület ily módon nem csökkentené a vásárok megtartására alkalmas terület nagyságát sem, ráadásul a szerződés megkötése esetén mindez a vállalatnak 6-8 milliós korona bevételt is eredményezne.24 A vállalat helyi és központi vezetése között folyó egyeztetések során az adásvétel tárgyát képező ingatlan vételárát végül 6 millió koronában határozták meg.25 Az adásvételi szerződés megkötésére 1926 júliusában került sor, azzal a kikötéssel, hogy a fiókhitközség az eredeti tulajdonos (Felsőgallai Volt Úrbéres Telkes Gazdák) és a MÁK Rt. között 1898-ban 23 Kelemen 1994, 94. 24 TbL XV./33. 8. doboz 6 dosszié: A MÁK Rt. Tatabányai Bányaigazgatóságának levele a MÁK Rt. Jogügyi Osztályának 1926. máj. 6. 25 TbL XV./33. 8. doboz 6 dosszié: Rehling Konrád levele a MÁK Rt. Titkárságának 1926. máj. 17. létrejött szerződés értelmében 1959 után az 1200 négyszögölenként évi 50 korona fizetését vállalja. Amennyiben ezen kötelezettségének nem tenne eleget, úgy a társulat élhetne visszavásárlási jogával.26 A szerződéskötést követően az eredeti tulajdonosok a MÁK Rt. Tatabányai Bányaigazgatóságánál megjelentek és tiltakoztak a fiókhitközség templomépítési terve ellen. A fiókhitközség vezetői időközben már több alkalommal is tárgyaltak a gazdákkal és azt is jelezték feléjük, hogy hajlandóak lennének 7 millió koronát fizetni azért, hogy 32 év múlva az eredeti tulajdonosok visszavásárlási jogukról lemondjanak. Ezzel az ajánlattal azonban nem éltek, hanem a társulat vezetésétől szerettek volna egy házépítésre alkalmas terület tulajdonjogát megszerezni.27 A Tatai járás Főszolgabírája 1926 decemberében a zsinagóga és a mellette kialakításra kerülő metszői lakás építéséhez szükséges engedélyt megadta, a felsőgallai gazdák által felvetett problémák rendezésére pedig a bírósági utat javasolta.28 A felsőgallai gazdák (ill. örököseik) 1939-ben ismételten megjelentek a MÁK Rt. Tatabányai Bányaigazgatóságán, és azt szerették volna elérni, hogy a társulat előre kárpótolja őket későbbi (1959 utáni) veszteségeik miatt. A vállalat egy némileg nagyobb területű, ám azonos forgalmi értékű parcellát ajánlott fel csereként az eredeti tulajdonosoknak.29 A társulat által felajánlott ingatlanok azonban először nem nyerték el az egykori tulajdonosok tetszését, ezért a két fél között az év folyamán több alkalommal is egyeztetésre került sor. A volt tulajdonosok kárpótlásának kérdését csak 1940 júliusában sikerült véglegesen rendezni. A vállalat által felajánlott csereingatlant a társulat vezetése eladta dr. Lindenberg Dezső felsőgallai orvosnak, és a területért kapott 700 pengőt átadta a gazdák képviselőjének, akik ezen aktussal lemondtak a vásártéren ingatlanukkal kapcsolatos valamennyi jogukról.30 26 TbL XV./33. 8. doboz 6 dosszié: Az eredeti adásvételi szerződés hivatalos másolata. 1926. jún. 2. 27 TbL XV./33. 8. doboz 6. dosszié: Rehling Konrád levele a MÁK Rt. Jogügyi Osztályának 1926. nov. 24. 28 TbL XV./33. 8. doboz 6. dosszié: A Tatai járás Főszolgabírájának 7431/1926. sz. véghatározata 1926. dec. 16. 29 TbL XV./33. 8. doboz 6. dosszié: Rehling Konrád levele a MÁK Rt. Jogügyi Osztályának. 1939. nov. 6. 30 TbL XV./33. 8. doboz 6. dosszié: A gazdáknak a MÁK Rt. központjába küldött nyilatkozata. 1940. júl. 25.
