Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
60 Tokai Gábor hetö egymásnak, egy eredeti *piessitae [pieffitae] alakot feltételezve (a *niE&ITAI-IIIE&irOI ill. * niECCITAI - niEEEITAI [piengitai] alakokat későbbi másolási hibának tarthatjuk, melyekre a Ptole- maiosz-kéziratokban van példa).51 A biéphoi és piephigoi népek azonban elhelyezkedésük alapján Havasalföldre helyezhetők (bár az első nép elhelyezkedésével kapcsolatban eleve meg- engedőek voltunk a Kárpát-medence belsejét illetően is), míg a biesszoi és piengitai52 a Kárpátokon belülre. Ha feltételezzük, hogy a *biessi és *piessitae szarmata néptörzsek, talán a iazüg Pesszion városnévvel is összekapcsolhatjuk a neveket, és vagy egy időben több helyen élő törzsrokonokat, vagy a különböző adatok felvétele közt eltelt idő alatti vándorlásokat is feltételezhetünk. Talán túlzás ilyen messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, a burgiónesz-arsziétai- szabókoi „tömböt” a népsor elejére téve, az egyben talán a valós topográfiai helyzetet is tükrözi Dacia nyugati széléről/határterületéről. A népsáv ilyen elhelyezése alapján arra következtethetünk, hogy Pto- lemaiosz idején a Kárpátok nagy részének már egységes neve lehetett. A Kárpátok a Kr. e. 1. században Látszólag messze távolodtunk eredeti témánktól, valójában az utóbbi fejezet vizsgálódásának célja Ptolemaiosz topográfiai ismereteinek felderítése is volt. A Dakiát lakó népek elhelyezkedésének elemzése pedig a Kr. e. 1. századi adatok értelmezéséhez nyújt felbecsülhetetlen forrást. Lássuk újra, hogyan fest Caesar leírása: VI. 24. „... így történt, hogy avolcus tectosasok hatalmukba kerítették Germania legtermékenyebb 51 A T és a F eleve hasonlít egymásra, a X helyett azonban már a Kr. e. 4. századtól C-t írtak, ami közelebb áll a F alakhoz, ld. Maunde Thompson 1912, 104-147. A kurzív írásban nemcsak a t és a g, hanem az s és g is meglehetősen összetéveszthető alakokat vettek fel, különösen a Kr. u. 4-5. században, ld. Maunde Thompson 1912, 148-197. és összehasonlító táblázatok a 191-194. oldalakon. A t és a g összetévesztéséhez a Ptolemaiosz-kéz- iratokban Id. a Druphegis (III.8.10) alakot, amely a Tabula Peutingeriana-n (segm. VI.) Drubetis formában szerepel; az s és a g összetévesztéséhez ld. a Pasziirisz (<*Pagürisz) alakot (III.5.27.), mely Pliniusnál (IV. 84.) Pacyris formában szerepel. 52 Jokl 1929, 280.: a biesszoi-1 a trák bésszoi törzzsel, a piengitai-1 pedig a trák Pinkosz folyónévvel hozza kapcsolatba. tájait, a hercyniai erdőség vidékét, amelyet - mint látom - hírből Eratoszthenész és néhány más görög szerző is ismert és Orküniának nevezett ...” VI. 25. „...Az erdőség (ti. a hercyniai erdő) a helvétek, nemesek és rauracusok földjénél kezdődik, aztán a Danubius vonalát követi egészen a dacusok (daci) és az anarsok (anartes) földjéig; innen balra fordul, elhagyja a folyó vidékét, és még nagyon messze terjed, számos más törzs földjét is érinti. ” A dacusok és anarsok földjénél a Danubius vonalától balra kanyarodó hercyniai erdőséget a kutatás mindeddig az Északi-Kárpátokra vonatkoztatta, elsősorban az anartes ptolemaioszi lokalizálása miatt. A Maros alsó folyásánál élő kelta törzs, valamint a dákok törzsterülete (rhatakénszioi és valószínűleg predauénszioi és koténszioi is) valójában azonban a Déli-Kárpátok vidékéhez esik közel, oda, ahol a hegység balra kanyarodva elhagyja a Dunát! A Caesar-szöveghelyet tehát csak úgy lehet értelmezni, ha feltételezzük, hogy a felhasznált eredeti forrás az Orküniára vonatkozott, melyet Caesar a nyugaton megismert Hercynia silvával azonosított, s - nem ismervén jól a Kárpát-medence viszonyait - közvetlenül az általa ismert terület széléhez illesztett. Ugyanezt figyelhetjük meg Sztrabónnál is: VII. 1.3. „...Itt van a Herkynios erdőség is és a soébosok törzsei, amelyeknek egy része az erdőségen belül lakik... más részük pedig azon kívül, a geták határáig nyúlóan. ” VII.3.1. „...Germánia déli felén közvetlenül az Albison túl most a soébosok laknak. Azután mindjárt a geták földje következik; ez kezdetben keskeny s délen az Istros mentén, az ellenkező oldalon pedig a Herkynia erdő hegyvidéke mentén nyúlik el és a hegyek egy részét is felöleli, azután észak felé a tyregetákig szélesedik ki...” azaz a geták földje, ami kezdetben az Istros és a Herkynia erdő (részben a hegyvidéket is felölelve) közti keskeny terület, nem más, mint a Duna és a Déli-Kárpátok közti terület, vagyis a Havasalföld szalagja (részben a Déli- Kárpátokat is felölelve), amely a Tyras (Dnyeszter) vidékén élő tyregetákig szélesedik ki (a Duna-torko- latot követően). A Déli-Kárpátokra vonatkozó adatot ezek szerint Sztrabón a névhasonlóság miatt ugyancsak közvetlenül az ismert részek (a germánok) mellé illesztette. A Kárpát-medencéről mindkét szerzőnek nagyon kevés ismerete volt, vagyis a nyugati és keleti adatokat a Duna vonalán egyszerűen csak összekapcsolták, egybecsúsztatták.
