Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
58 Tokai Gábor A buridauénszioitól jobbra a Tacitus cotinusaival azonosított koténszioi39 található, akiknek a területe elvi megfontolások alapján azonban még a Kárpátokon belülre, az Olt vidékére eshetett. 1895-ben Frascatiban előkerült egy töredékes elogium, melynek szövege szerint „M Vinicius a dákok és bastarnák seregét legyőzte és megfutamította, a Cotinos, ..., ..., ... és Anarti[os] népeket a római fennhatóság elismerésére kényszerítette”. Hogy mikor történt ez a hadjárat és hova vezetett, valamint hogyan rekonstruálható az olvashatatlan 3 népnév, arról különböző vélemények láttak napvilágot.40 Vékony Gábor feltételezése alapján41 a felirat összekapcsolható Sztrabón alábbi szöveghelyeivel: VII.3.11. „...Most, amikor Augustus Caesar hadsereget küldött ellenük [ti. a dákok ill. geták ellen], öt részre voltak szakadva ...” VII.3.13. „Rajtuk [ti. a dákokon ill. getákon] keresztül folyik a Marisos a Danuiosba. Ezen szállították a rómaiak a hadikészleteiket. (...)” Ha a feltételezés helyes, éppen a Maros völgyének, ill. Erdélynek a két szélén lévő népek neveit olvashatjuk, az Anarti[os]-1 és a Cotinos-1, ami teljesen megfelelni látszik e népek általunk feltételezett elhelyezkedésének. Noha a buridauénszioi egy helységnévből képzett „népnév”, a név első fele egy létező népcsoportot takar, ahogy már láttuk Tacitusnál, amelyet azonban Daciától északra lehet lokalizálni.42 De a nép neve felbukkan a burok követjárásakor az első dák háború idején (Dio LXVI1I.8.), amelyet körülményes lenne az északon élő törzzsel összefüggésbe hozni.43 Hogy ez a nép a dák birodalomban az ismertnél jelentősebb szerepet játszhatott, arról ta39 Ld. Ihm: Cotini: PREdcA 4. Bd. 1901, col. 1676. 40 v. Premerstein 1904. Max Fluss: Tisia (3.) PREdcA II. Reihe 6. Bd. 1937, col. 1469-1478. (1582.); E. Polaschek: Ősi PREdcA 35. HalbBd. 1939, col. 1581-1584. (1582.) 41 Vékony 1989, 75. 42 További említései a Kárpát-medence északi területeiről: Tabula Peutingeriana (segm. IV. Carnuntum és Aquincum közt, sarmaták és quadok közt: „bur...”), Dio LXXI 18., LXXII. 3 burroi a quadok szomszédai, Dió LXXI 18, LXXII 2: Marcus Antonius és Commodus harcai Eszak-Dáciában., Hist Aug. Marc. 22: Burei a markomann-háború népei közt. ld. IHM Buri szócikkét: PREdcA 3. Bd. 1897, col. 1067. 43 Ld. a burokról ugyanilyen értelemben Brandis: Dacia: 4. PREdcA Bd. 1901, col. 1948-1976. (1950.) núskodik még Burebista, továbbá Piroboridava (Ptol. III.10.15.) helység neve is Moldvában.44 Egymástól elszakadt népcsoportokkal már találkoztunk a tauriscusokkal kapcsolatban is, az azonban roppant különös, hogy Daciában három egymás közelében élő nép (buri/dauénszioi, koténszioi és rhatakénszioí) rokonai északabbra ugyancsak egymás közelében éltek. A cotinusokkal és burusokkal Tacitusnál már találkoztunk, azonban Ptolemaiosznál (11.11.26) az Orküniosz driimosz alatt, a koadoitól délre a Danubiosznál olvashatók a kampói rhakatai és (betoldással) a rhakatriai nevek is, amit a dák kerámia kisalföldi megjelenése miatt már régóta összekapcsol a kutatás az erdélyi rhatakénszioí névvel (ez utóbbi névalakban nyilvánvalóan hangátvetés történhetett).45 Tacitus ugyan a cotinusokat keltáknak, a burusokat pedig germánoknak tartja, azonban a markomann háborúk során Pannóniába telepített cotinusok túlnyomórészt dák neveket viseltek,46 a Havasalföldön élő burokkal kapcsolatban pedig fel sem merülhet a germán - annál inkább a dák - eredet. Mintha a Kárpát-medence északi területein létezett volna egy „Dacia minor” terület... A térkép alapján a buridauénszioi-tói nyugatra élő biéphoi a szomszédaikkal együtt valószínűleg már szintén a Kárpátokon kívül lakhattak, azonban lakóhelyükként a túloldal is szóba jöhet. A potulaténszioi neve feltételezésem szerint hangát- vetéssel a *potalutenses névből származhat, ugyanis a Tabula Peutingeriana szerint (segm. VI.) éppen Buridavától délre, 13 m. p.-ra volt egy Ponte Aluti nevű állomás, ennek rontott alakja szolgálhatott a népnév alapjául. A többi nép közelebbi azonosítására - a topográfiai érveken túl - semmi támpontunk sincs.47 44 Jokl 1929, 289. szerint a trák (és dák) nyelvterületen a folyami átkelőhelyek elnevezésében jellemző a Búrt-, Burd-, Bort- elem, és noha mind Buridava, mind Piroboridava folyók mellett feküdt, a példák közt a szerző a két település nevét nem említi. Ezekben a helynevekben a -d- egyébként is a -dava szóhoz tartozik, és a két tagot az -i- kötőelem is elkülöníti. Burebista nevének második tagjára ld. Vékony 1989, 97. magyarázatát. 45 Vékony 1989, 77.; Mócsy 1974, 21. 46 Mócsy 1974, 62.; Mócsy 1975, 27-28. 47 Vékony 1989, 90. a biéphoit, piephigoit és sénsioit szarmata törzsekként értelmezi.
