Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
56 Tokai Gábor bontakozik ki előttünk. Az északi irány itt éppen az ellentétes oldalra, keletre tér ki (Szeret, Olt, Zsil),27 de az is megfigyelhető, hogy az Olt (Alutá) és a Zsil (Katarabóri) torkolata (az ismert túlparti helységek alapján) ugyanakkor nyugat felé mozdul el. Ezek a jelek arra utalnak, hogy ezeket az adatokat egészen más évszakban, a Nap éves pályájának éppen az ellentétes pólusán mérhették fel. Megerősíteni látszik ezt az a Zermizirgából (Germisara, Algyógy) induló, Dacia provincia nyugati határától (Porolissum-Micia-Lederata)28 nyugatra fekvő, nagyjából egyenes, észak-nyugat felé vezető vonal, amelyen öt ismeretlen város helyezkedik el.29 Ezen a vidéken nem ismerünk dák várakat, de még településeket sem, nem is szólva a Trajanusról elnevezett római városról. Ha azonban elvégezzük azt a korrekciót, ami az említett három folyó eltéréseit kiküszöböli (ezt legegyszerűbben úgy tehetjük meg, ha Dakiára a térkép bal alsó sarka felől nézünk), ez a vonal egy nagyjából kelet-nyugati útvonalat rajzol ki. Germisara a Maros partján feküdt, a Maros vonalán pedig a terepbejárások és szondázó ásások a provincia határától nyugatra éppen 5 római tábor feltételezett nyomaira bukkantak, melyeket azonban még nem kutattak meg.30 Azt természetesen hiba lenne biztosan állítani, hogy ez az öt tábor ponto27 A Tabula Peutingeriana szerint (segm. VI.) Amutria a Drobetából a Zsil és az Olt völgyében Apulumba vezető út legelső állomása, így fekvése valószínűleg a Zsil vízgyűjtő területére esett. Angusztia az Olt mellékfolyója, a Feketeügy mellett feküdt, és ismert az Ölttől délre fekvő, még Erdélyben lévő Komidaua helye is. Mindkét helyen a település nevére utaló feliratok kerültek elő, ld.: Alföldi 2004, 111.; Gudea 1977, Abb. 4. Hasonló eltérést mutat Emona (Ljubljana) utcahálózatának tájolása, ld. Mócsy 1965, 32., 7.kép 28 Ptolemaiosz Dakia-térképén nagy gondot okoz ugyan a városok maradéktalan azonosítása, a Porolisszon-Zermizirga és Zermizirga-Druphegisz ill. Zermizirga-Uiminakion közti útvonalak a Tabula Peutingeriana és egyéb források alapján azonban nagy bizonyossággal azonosíthatók. A provincia nyugati határa a térképen tehát lényegében a Porolisson—Uiminakion közti vonalon húzódott. 29 Zermizirgától indulva: Szingidaua, Ziridaua, Ulpianon, Dokidaua és Rhukkonion. 30 GUDEA 1977, Abb. 4.: 1. Bulci, 2. Aradul Nou, 3. Sínicolaul Maré, 4. Cenad, 5. Szeged. Bulci, Németcsanád és Szeged leleteiről már MAX FLUSS: Tisia (3.) PREdcA II. Reihe 6. Bd. 1937, col. 1469-1478. (1478) szócikkében is tudósított. Az útvonalat biztosító táborokat A lföldi 2004, 21., 131. és Mócsy 1974, 105. is említi. san megfeleltethető a ptolemaioszi térkép fentebbi öt városának, de hipotetikus kiindulási pontnak megfelelhet. Régóta ismert tény, hogy Ptolemaiosz Dakia térképénél nem a provincia leírását, hanem valószínűleg egy, a két dák háború (Kr. u. 101/102 és 105/106) közötti időszakból származó felmérés adatait használta fel31 (mindez megerősíteni látszik azt a feltevést is, hogy az anyaggyűjtés valóban Kr. u 110 körül fejeződhetett be). Az előzőekben említett két térképrészlethez tehát egy harmadikat kell csatolnunk. Azonban amíg a Pannóniát és Alsó-Moesiát ábrázoló térképek összeillesztéséhez egyedül a Duna vonala szolgálhatott útmutatásként, Dakia helyét egyértelműen kijelölte az alsó-moesiai térképen megadott Dnyeszter (Kárpátok)-Al-Duna „keret”. A 2. ábrán megpróbáljuk bemutatni, milyen lehetett az a térképrészlet, amelyet ebbe a viszonylatba kellett a szerzőnek „belepasszíroznia”. Ezáltal válik érthetővé a Szeret, az Olt és a Zsil iránya, de az is, hogy miért került a két utóbbi folyó torkolata nyugatabbra: az irányok és a területi arányok megtartásával egyszerűen megoldhatatlan lett volna a Duna- vonalra való helyes illesztés. Az elvi rekonstrukció a Dakia nyugati határaként leírt Tibiszkosz (valójában a Tisza) különös megjelenésére32 is magyarázatot tud nyújtani. Dakia népei Ptolemaiosznál A legnagyobb jelentősége ennek a feltételezésnek abban áll, hogy Dakia népeinek felsorolása a valószínűsíthető kiinduló helyzetre illesztve egészen más elrendezést mutat. Az anartoi keltának feltételezett népe ezek szerint a Maros alsó folyása vidékén élt, a teuriszkoi (a Noricumban élő névrokonaik alapján szintén kelták lehettek) pedig a Porolissummal szemközti Érmei léken (a Sebes-Körös és a Kraszna közt), éppen ott, ahol az Alföld nyugati peremének kelta leletanyagában sűrűsödés mutatkozik.33 Egy 3. századi daciai mérföldkő ugyan azt mutatja, hogy ekkoriban már az anartiusok is az utóbbi területre költöztek (bizonyára a szarmaták további terjeszke31 Brandis: Dacia: 4. PREdcA Bd. 1901, col. 1948- 1976. (1953-54.) és Vékony 1989, 85-86. 32 Max Fluss: Tisia (3.) PREdcA II. Reihe 6. Bd. 1937, col. 1469-1478. (1470.) E. Polaschek: Partiszkon PREdcA 36. Halb Bd Letzte Drittel, 1949, col. 2045—46. 33 Crisan 1978, Abb. 1.; ZIRRA 1975, fig. 1. Kelta leletek: anartoi: Maros alsó folyásánál, teuriszkoi: Érmelléken (Sebes-Körös és Kraszna közt)
