Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Tokai Gábor: A Kárpátokra vonatkozó ókori ismeretek
52 Tokai Gábor maznak. Hérodotosznál8 az Isztrosz (Duna) leírásában van három jobb parti mellékfolyó, az Atlasz, Aurasz és Tibiszisz, amelyek a szerző szerint a Haimosz (Balkán) magaslatáról tartanak északnak (IV.49.). A Tibisziszt több kutató a mai Temes folyóval próbálja azonosítani, amely azonban a Kárpátokból folyik és délre tart. Stephanosz Büzantiosz egyik szöveghelye: „Agathürszöszök: nép a Haimosz belső oldalán”9 alapján azonban valószínűsíthető, hogy a Haimosz elnevezést bizonyos esetekben a Déli-Kárpátokra is vonatkoztathatták, mint a Balkán hegységgel összefüggő hegy vonulatra. Ezáltal tehát az is feltételezhető, hogy a három folyó az eredeti forrásban a Haimosznak nevezett Déli-Kárpátokból folyt, s az északi irány csak utólagos értelmező megjegyzés.10 11 Mivel a fentebbi három folyót említő mondatnak az első fele szerint éppen az agathürszoszoktól folyik a Marisz (Maros) is az Isztroszba, még azt is feltételezhetnénk, hogy az eredeti forrásban szerepelt a Sztephanosz Büzantiosznál fennmaradt információ is (Hekataiosztól), melyet tévedésnek tartva Hérodotosz kihagyott volna. Vagyis az eredeti szöveghelyet így lehetne rekonstruálni: „Az Isztroszba ömlik továbbá a Haimosz belső oldalán lakó agathiirszoszokföldjén eredő Marisz és a Haimosz magaslatairól déli irányba tartó három nagy folyó: az Atlasz, az Aurasz és a Tibiszisz is. ” A Kárpátok, mint Hercynia Silva Ettől eltekintve azonban a rómaiak térségben való megjelenéséig (Kr. e. 1. század) egyértelműen a Kárpátokra vonatkoztatható információ nem maradt ránk. Julius Caesar és Sztrabón az elsők, akik a Herkiinia erdőt (a Dunát északon követő hegyvonu- lat)11 tárgyalva utalnak arra, hogy az talán a germánok vidékeit elhagyva is folytatódik, és ebben mindenképpen a Kárpátokra vonatkozó információkra ismerhetünk. Caesar12 VI. 24. „... így történt, hogy a volcus tectosasok hatalmukba kerítették Germania legtermékenyebb tájait, a hercyniai erdőség vidékét, amelyet - mint 8 Ld. Hérodotosz. Steph. Byz. p.12. Id. Brandis Danuvius szócikkét: PREdCA 4. Bd. 1901, col.2111. 10 Id. Brandis Danuvius címszava, PREdCA 4. Bd. 1901, col. 2111. 11 Hang: Hercynia silva: PREdcA 15. HalbBd. 1912, col. 614-615. 12 A szöveghelyeket az alábbi kiadás alapján idézem: Caesar (Gaius Iulius Caesar: De hello gallicó). látom — hírből Eratoszthenész és néhány más görög szerző is ismert és Orküniának nevezett ...” VI. 25. „...Az erdőség [ti. a hercyniai erdő] a helvétek, nemesek és rauracusok földjénél kezdődik, aztán a Danubius vonalát követi egészen a dacusok (daci) és az anarsok (anartes) földjéig; innen balra fordul, elhagyja a folyó vidékét, és még nagyon messze terjed, számos más törzs földjét is érinti. ” Sztrabón13 VII. l.3. „...Itt van a Herkynios erdőség is és a soébosok törzsei, amelyeknek egy része az erdőségen belül lakik... más részük pedig azon kívül, a geták határáig nyúlóan. ” VII.3.1 „...Germánia déli felén közvetlenül az Albison túl most a soébosok laknak. Azután mindjárt a geták földje következik; ez kezdetben keskeny s délen az Istros mentén, az ellenkező oldalon pedig a Herkynia erdő hegyvidéke mentén nyúlik el és a hegyek egy részét is felöleli, azután észak felé a tyregetákig szélesedik ki...” Pliniusnál is szerepel egy hasonló értelmű szöveghely (IV. 80-81.), a többszörösen összetett mondat értelmezése azonban nem egyszerű, ezért itt az eredeti latin mondatot szeretnénk idézni (központozás nélkül, ugyanis már ez is fontos részét képezi az értelmezéseknek): História Naturális, IV, 80-81. „...inter Danubium et Hercynium saltum usque ad pannonica hiberna Carnunti Germanorumque ibi confinum campos et plana Iazyges Sarmatae monies verő et saltus pulsi ab his Daci ad Pathissum amnem a Maró sive Duria est a Suevis regnoque Vanniano dirimens eos adversa Basternae tenent aliique inde Germani ”14 13 A szövegrészeket az alábbi fordítás alapján idézem: Sztrabón. 14 Ld. Plinius. A különböző értelmezésekre példaként két magyar nyelven megjelent fordítást mellékelnék: Váczy 1973, 136-137.: „A Danubius felső folyása és a hercyniai erdő s vidék közötti részen a pannoniai téli szállásokig (amelyek a germánokkal szomszédosak), a carnuntusok, a mezei és sík részeken pedig a szarmata jazygesek laknak. A Pathyssus fo- lyóig terjedő hegyes és erdős vidéket a dákok lakják, akiket az előbbiek a lapályos vidékekről kiűztek. A Marus ill. Duria folyó mentén, mely e népeket a suevisektől és Vannius birodalmától választja el, a velük szemben levő vidéken a basternusok laknak, majd pedig más germán népek következnek.” Vékony 1989, 78-79. (a fordítás nem tartalmazza a teljes szöveget): „a Duna és a Carnuntumig terjedő
