Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Groma Kata: Csónakfibulát tartalmazó sír Tatabánya–Dózsakertből
Csónakfibulát tartalmazó sír Tatabánya-Dózsakertből 41 Kisebb csészék gyakori elemei a Hallstatt köznépi temetők sírjainak, de testük általában gömbölyűbb, és a peremek befelé hajlanak, így a dózsakerti két egyenes oldalú, fordított csonkakúpos darab (IV. tábla 3,4.) viszonylag ritka formának tekinthető. Hasonló tálka került feltárásra Középrépáspusztán a 20. sír 2. edényeként,36 valamint Nővé Zámky 11. és 12. sírjából, de ennek ellenére sem tűnik ez a forma különösen általánosnak.37 Nem állítható hasonló a nyaknál élesen megtörő kis tálakkal kapcsolatban, amilyen a dózsakerti 5. darab (IV. tábla 6.) is. Ez az edénytípus szinte minden, a párhuzamok tekintetében az eddigiekben említett temetőben - Magyarország mellett Szlovákiában, Morvaországban és Ausztriában - nagy számban ismert. Általában 3-5 darabot helyeztek belőlük a sírokba. Az ilyen szettek közül megemlíthetjük a Tatabányához igen közel eső tatai halomsír feltárásából származó 5 tálkából álló együttest.38 Hasonlóan gyakori elemek a Hallstatt temetkezések leletanyagában a dózsakerti 7. edényhez hasonló kicsi, félgömbös, gyakran omphaloszos aljú csészék, amelyeknek belsejét sok esetben grafi- tos, geometrikus mintákkal látták el (IV. tábla 5.). Ez a díszítési megoldást tálak esetében is sűrűn alkalmazták, különösen gyakran találkozunk vele a Kalenderberg-kultúra területén és a Sopron-cso- portban.39 Magyarországról a típus legszebb képviselői talán a lábatlani edények, de Nyergesújfaluról és Tokodról is impozáns darabokat ismertettek.40 A fibula (IV. tábla 7.) itáliai eredete általánosan elfogadott nézet a szakirodalomban, de a ruhakapcsoló tűknek ez a csónakos kengyelű változata nagy számban fordul elő szlovéniai, ausztriai, morvaországi és szlovákiai hallstatt-kori együttesekben is a dunántúli leletek mellett. A széles földrajzi határok közötti megjelenést indokolhatják a korszak kiterjedt kereskedelmi kapcsolatai, de szem előtt kell tartanunk a hazai darabokkal kapcsolatban azt a véleményt is, amely szerint ezek a helyi fémművesség termékei. Bizonyítani látszik ezt, hogy a feltételezett kézműves központokban - így a vas megyei Sághegyen és Velem-Szentviden - nagy számban kerültek elő nemcsak ép, hanem félkész és rontott öntvényei is ennek a típusnak.41 36 Nagy 1939, 43. 37 Stegmann-rajtár 2009, 63. és 92-93. 38 Vadász 2003, 91. 39 Nebelsich et al. 1997, 72. 40 Patek 1982, 66. 41 Fekete 1985, 87. és Patek 1982, 69-70.; Vadász 1993, 96. Biba Terzan a csónakfibulák 5 típusát különítette el és vitte térképre elterjedésüket a Kelet- Hallstatt körben. Két típus a mai Magyarország területéről hiányzik, míg a kengyelén keresztbordával ellátott változat és a szlovéniai Smarjetáról elnevezett, a kapcsolótű testével párhuzamos zsinóros díszítésű megoldás nagy számban fordul elő a Dunántúlon. Az összefoglalásból az is kiderül, hogy számos, kerámiaformáink párhuzamát szolgáltató síktemetőből ismerjük ezt a fibulatípust, így a ha- limbai sírmező ruhakapcsa a keresztbordás típusba sorolható, míg Lábatlanról és a tatai halomból Smarjeta-fibula került feltárásra.42 Figyelemre méltó, hogy tatabányai ruhakapcsunk legközelebbi párhuzama a típus nagy dunántúli sűrűsége ellenére nem innen, hanem az Alföld déli részén fekvő Csanytelek egyik sírjából ismert. A Galántha Márta által feltárt temetőbe nem a Hallstatt, hanem a szkíta jellegű szentes-vekerzugi kultúra népe temetkezett, ami azt jelenti, hogy a Dunától keletre eső régióban is ismert volt a nyugati területek divatja.43 A fibula-típus megjelenése még az Alföldnél keletebbi régióból is ismert. Tiberiu Bader gyűjtőmunkájának köszönhetően jelenléte Románia keleti részén (Constan(a) és a Bánát vidékén (Gogo§u) is igazolható.44 így tehát megjegyezhetjük, hogy amellett, hogy a B. Terzan által összeállított elterjedési térképekhez képest a dunántúli csónakfibulák száma is növekedett az elmúlt két évtized kutatásainak köszönhetően,45 a fibulatípus jelenlétével a Dunától keletre eső régióban is számolnunk kell. Áttérve a dózsakerti sír kronológiai helyzetére először is rögzíteni kell, hogy a Hallstatt kultúra időszaka a német Reinecke-féle kronológiai rendszert alapul véve két időrendi egységre, Hallstatt C (ezen belül HaCl és HaC2), valamint Hallstatt D (HaDl, HaD2 és HaD3 alfázisokkal) időszakra bontható. A HaC időszak kezdete abszolút dátumokkal kifejezve a 8. század közepére, utolsó harmadára helyezhető, zárása pedig a 7. és 6. század fordulójára. A HaDl időszak megközelítőleg a Kr. e. 6. század első két harmadát jelenti, míg a HaD2-HaD3 a 42 Terzan 1990, 217-220. Tatára vonatkozóan lásd Vadász 2003, 90. 43 Galántha 1984, 73-74. 44 Bader 1983, 108-112, képekre vonatkozóan 36. tábla/346-350. 45 Az újabb darabokra vonatkozóan lásd többek között: Erd-Hosszúföldek: Tóth-Vásárhelyi 2008.; Mezőörs-Alsó-tag: T. Németh 1996. Az összefoglalásokból korábban hiányzó Tata: Vadász 2003.
