Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)

Groma Kata: Csónakfibulát tartalmazó sír Tatabánya–Dózsakertből

Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 37 Csónakfibulát tartalmazó sír Tatabánya-Dózsakertből Groma Katalin (ELTE BTK Régészeti Intézet - Budapest) Bevezetés Munkánk Vékony Gábor és Vadász Éva veze­tésével feltárt tatabánya-dózsakerti temető 9. számú, bronz csónakfibulát is tartalmazó sírjának bemuta­tását célozza. Ennek keretében elsőként a lelőhelyet és a feltárás folyamatát ismertetjük, majd a sírba he­lyezett tárgyakat vizsgáljuk és gyűjtjük össze párhu­zamaikat Magyarországról és a Hallstatt-kultúra ke- let-alpi területéről.1 Tatabánya-Dózsakert a hallstatt-kori sík, vagy köznépi temetők közé tartozik. A látványos hal­mos sírmezők - mint például a megyén belül Süttő - korán meginduló feltárásai mellett ennek a máso­dik típusnak első hazai képviselőit a 20. század első harmadában tárta fel a régészeti kutatás. Ebben a te­kintetben meghatározó a Veszprém megyében talál­ható Nagydém-Középrépáspuszta, ahol Rhé Gyu­la előzetes gyüjtőtevékenységét követően 1937-ben Nagy László munkájának köszönhetően egy 22 síros temetőrészlet vált ismertté.2 Hasonló jellegű anyag származik Halimbáról, ahol 1959-ben Lengyel Iri­na végezte a feltárásokat, amelynek eredményekép­pen 34 körív alakba rendezett sír kibontására került sor.3 A Rába-régióba tartozik egy további ismert ur- natemető-részlet, az 1975 és 1978 között Pusztai Re­zső vezetésével kutatott 6 síros Győrszemere-Tóth- tag.4 Az eddigi három temető kerámiájával mutat hasonlóságot a Lábatlanról ismert anyag (elsősorban a grafitdíszes csészék, a fedők, a kúpos nyakú edé­nyek és a behúzott peremű tálak). Sajnos a leletek kontextusa máig tisztázatlan, hasonlóan a Dorogról Jelen munka kivonatát képezi 2010-ben készített BA-szintű szakdolgozatomnak, amelyben a sír fibulájának kapcsolatrendszerére koncentráltam és az ékszertípus utolsó nagy, magyarországi összefoglalása (Fekete 1985) óta feltárt darabokat gyűjtöttem katalógusba. 2 Nagy 1939, 39. Lengyel 1959, 159. 4 Pusztai 1975, 11-12. és Pusztai 1978, 10-11. és a Nyergesújfaluról múzeumokba került daraboké­hoz.5 Az 1970-es években az északkelet-dunántúli és hozzájuk kulturálisan kapcsolódó délnyugat-szlová­kiai hallstatt-kori síktemetők kérdését Kemenczei Tibor kutatta, ennek során bemutatta Szob-Öregfalu és Ipolyszakállos (Ipelsky Sokolec) gazdag kerá­miaanyaggal ellátott kőpakolásos sírjait, valamint a délnyugat-szlovákiai temetők körébe (Chotín, Hurbanovó, Mala nad Hronom) illeszkedő pomázi és szigetszentmártoni lelőhelyeket vizsgálta.6 Újabban az ország nyugati feléből közöltek a kora vaskor végére keltezhető síktemetőket. Molnár Attilának a vas megyei Hegykőről ismert 7 sír be­mutatását köszönhetjük.7 A Fertőrákos-Kőhidai dű­lőn Pusztai Rezső leletmentése során feltárt 13 ham- vasztásos sírból álló temetőrészletet Durkovic Éva ismertette.8 Tatabánya-Dózsakert földrajzi környezete A dózsakerti temető a jégkorszakban még je­lentős vízfolyásnak számító Altal-ér és a Galla- patak között emelkedő dombháton - tehát igen kedvező természeti környezetben - fekszik.9 10 A mo­csaras terület és a közeli Vértes és Gerecse tölgye­sei és bükkösei - amelyek kiterjedése csak a 19. szá­zadi vágások következtében csökkent le jelentősen vadgazdagságával, a rendelkezésre álló fa-, és kő nyersanyaggal tette megtelepedésre rendkívül alkal­massá a vidéket.'0 Komárom-Esztergom és Fejér megye területe más szempontból is kedvező földrajzi adottságú. Az itt húzódó törésvonalak - mint a Bakony és Székes- fehérvár közötti Móri-árok és északnyugat-délke­leti lefolyású patakvölgyek - köztük a Nyergesújfa­5 Patek 1982, 315-322. 6 Kemenczei 1977, 68-74. 7 MOLNÁR 2006, 199-230. 8 Durkovic 2009, 51-83. Kisné 1990, 3. 10 Kisné-Vékony 2002, 8.

Next

/
Thumbnails
Contents