Kisné Cseh Julianna – Kiss Vendel (szerk.): Tatabányai Múzeum 2011 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 2. (Tatabánya, 2012)
Kovács Éva: Múzeumpedagógia a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeumában és Ipari Skanzenében (2006–2012)
Tatabányai Múzem Évkönyve 2. 107 Múzeumpedagógia a Tatabányai Múzeum Szabadtéri Bányászati Múzeumában és Ipari Skanzenjében (2006-2012) Kovács Éva (Tatabányai Múzeum) A Tatabányai Múzeum múzeumpedagógiai TEVÉKENYSÉGE A Tatabányai Múzeum 2012-ben jelentős fejlesztés küszöbén áll. Tatabánya városa az elnyert AGORA projekt révén a „Tatabánya a Vértes ago- rája” elnevezésű, multifunkcionális, kulturális központot valósít meg a múzeumnak és irodáinak, központi kiállító helyének is helyt adó korábbi Közművelődés Háza helyén. A fejlesztés eredményeképpen továbbra is egy épületben kap helyet a köz- művelődési intézmény és a közgyűjtemény, de egy teljesen megújított épületben, komolyabb infrastrukturális háttérrel. Az új épületkomplexum átadására 2012. decemberében kerül sor, ami egyben annak birtokbavételét is jelenti: a múzeum irodáinak és gyűjteményeinek visszaköltöztetését, új állandó kiállítás rendezését, s még több kapcsolódó feladatot. Ez a lehetőség új szakmai kihívást jelent számunkra is, aminek egyik egyenes következménye volt a múzeum megújított középtávú munkatervének, s ahhoz kapcsolódóan közművelődési és múzeumpedagógiai tervének megírása is. Ez egyben arra is lehetőséget nyújt, hogy a Tatabányai Múzeum múzeumpedagógiai és közművelődési programjairól, tevékenységéről egy rövid summázatot nyújtsunk. A múzeum a muzeális értékek gyűjtése, megóvása és közreadása mellett, illetve ezekkel párhuzamosan tudományos műhely, s egyben gyűjteményeire s kapcsolataira támaszkodva a nonformális nevelés és az egész életen át tartó tanulás megvalósításának egyik ideális helyszíne is. Széleskörű gyűjtő- és tudományos tevékenységének köszönhetően, mint ilyen, a városban egyedülálló intézmény. Már ez is alapvetően arra ösztönöz, hogy múzeumi alapfeladatok mellett, illetve azokkal párhuzamosan egyre nagyobb hangsúlyt helyezzünk a múzeumpedagógiai és közművelődési munkákra, a múzeumi managementre, és a látogatóbarát kiállítások rendezésére is. Alapvető célunk a szakmai munka megszervezése és ellátása, illetve a korábbi szakmai színvonal megtartása mellett, és a látogatottság növelésén túl olyan programok szervezése, amik eredménye minél több látogató bevonzása a múzeumba, alternatív oktatási színtérré válás, s talán végső célként úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a múzeum a lakosság szabadidős programjainak vagy kulturális tevékenységeiknek egyik alapvető színterévé váljon. Ennek érdekében alapvető feladatunknak tartjuk a látogatókkal való közvetlen és folyamatos kapcsolattartást, ami egyben alapja is a múzeumban őrzött tudásanyag átadásának. A néhány évvel ezelőtt elvégzett látogatói szokásokat vizsgáló tanulmány szerint nincs szignifikáns kapcsolat a nem, és az iskolai végzettség tekintetében a múzeum látogatói esetében. Különösen a múzeumpedagógiai, ill. a családokat, közösségeket megszólító szabadtéri programjaink miatt, a helyi közösség tekintetében a látogatók között legnagyobb számban iskolás csoportokat és családokat találunk. Hétvégenként megnő a nagyszülő-unoka látogatói csoport napi aránya. Méréseink szerint, az utóbbi években növekvő tendenciát mutat a város mellett a Tatabányai kistérségéből érkező látogatók aránya is. Ezeket a szempontokat igyekeztünk figyelembe venni programjaink megszervezésekor. A fentiek figyelembevételével igyekeztünk ösz- szeállítani a múzeum közművelődési és múzeumpedagógiai programcsomagját. Rendszeres tevékenységeink közé tartoznak a központi épület felújítása óta (2010) csak a Bányászati és Ipari Skanzenben megtartható múzeumi tárlatvezetéseken (magyar és idegen nyelven) túl az „élő múzeum” megrendezése, az iskolatörténeti múzeumban elindított régi tanítási órák és drámapedagógiai foglalkozások. A kistérség felé nyitás érdekében szerveztük meg a „Múzeumi mesék megyénkben''’ című programot is, mely lehetőséget nyújtott kistérség oktatási és kulturális intézményeivel való kapcsolatépítésére, valamint a skanzenbe látogatók számának növelésére, az ott folyó múzeumpedagógiai munka népszerűsítése. A program sikerességét mi sem mutatja jobban, mint
