Kisné Cseh Julianna (szerk.): Tatabányai Múzeum 2010 - Tatabányai Múzeum Évkönyve 1. (Tatabánya, 2011)
Simonik Péter: Menni vagy maradni? A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896–1945)
A munkavállalók migrációját befolyásoló tényezők a tatabányai bányatelepen (1896-1945) 183 Terjedelmi okokból arra nincs lehetőségünk, hogy valamennyi intézmény esetében megvizsgáljuk ezen motivációk jelenlétét, de talán a MÁK Rt. által alapított elemi iskolák példáján keresztül rámutathatunk ezek meglétére. Az elemi oktatás megszervezésével — az Eötvös-féle közoktatási törvényben foglalt előírások teljesítése mellett - azt is el kívánták érni, hogy az iskolai szocializáció során elsajátított értékek és normák segítségével, a társulat elvárásainak is megfelelő új munkásgeneráció kerüljön ki az iskolák padsoraiból.52 A tanszerek ingyenessé tételével és a tanítók körültekintő kiválasztásával pedigazavállalati cél is teljesülhetett, hogy az oktatási intézményekből kikerülő gyermekek ne csak írni, olvasni és számolni tanuljanak meg, hanem munkavállalóként képesek legyenek majd a MÁK Rt. szolgálati szabályzatában foglaltaknak megfelelően cselekedni. Mindezek azonban nemcsak a munkások és a tisztviselői kar között meglévő tudásbéli különbségek csökkenéséhez vezettek, hanem az egykori diákok társadalmi integrációjához is. Természetesen a vállalatnak ezen a téren nemcsak érdekei, hanem ellenérdekei is voltak, amelyek a leginkább talán éppen az oktatási rendszer kiépítése során jelentek meg a legélesebben. Miután az alapfokú oktatási intézményekben a gyermekek mindazon ismereteket elsajátíthatták, amelyekre egy leendő bányamunkásnak szüksége lehetett, emiatt a vállalatnak nem fűződött érdeke a diákoktovábbtanulásátlehetővétevő,magasabbszintű oktatási intézmények működésének támogatásához. Ezt igazolja Tóth Sándor iskolaigazgató levele is, amelyet 1942-ben a Tatabányán létesítendő polgári iskolai tanfolyam ügyében írt. Eszerint a tanfolyam megszervezését határozottan károsnak tartja, mivel „tönkreteszi a bányavállalat azon értékes törekvését, hogy Tatabányán törzsökös bányászcsaládok kialakulását, letelepedését biztosítsa. A négy’polgárit végzett munkás kezéből könnyen kiesik a csákány és arra törekszik majd, hogy végzettsége szerint más munkakörben helyezkedjék el.”53 Mindezek viszont azon feltételezésünket is igazolják, mely szerint a vállalati jóléti politika intézményei elsősorban a társulat gazdasági érdekei mentén szerveződtek, azaz a MÁK Rt-t a megfelelő munkaerő-állomány megteremtése vezérelte ezen lépések megtételekor. A századfordulón a bányamunkások etnikailag vegyes összetétele viszont azt is szükségessé tette, hogy a vállalat vezetői ne csak az itt élők érték- és normarendszerbeli különbségeire figyeljenek, hanem kiküszöböljék a többnyelvűségből eredő 52 Oczvirk 1911, 286-287. 53 MOL Z-252 48. cs. 243. d. 1942. aug. 14. problémákat is. A kezdeti időszakban az irodai ügyvitel nyelve a német volt, de a hétköznapi élet színterein (pl. az élelemtárakban, kocsmákban) már magyar és szlovák nyelvű feliratok is segítettek az eligazodásban.54 Mindezek viszont - ha közvetett módon is -, de azt is jól jelzik, hogy a vállalat nemcsak a munkavégzés ideje alatt próbálta megregulázni ezt a soknemzetiségű munkástömeget, hanem ebbéli tevékenysége átnyúlt a munkaidőn túli időszakra is. Talán ennek fényében válnak igazán érthetővé az előbbiekben már bemutatott jóléti intézményrendszer egyéb funkciói is. A vállalat vezetése szinte minden alkalmat megragadott arra, hogy folyamatos kontroll alatt tartsa munkavállalóit. Az általunk vizsgált időszakban két félelmükkel szinte mindvégig találkozhatunk. A vezető tisztviselők - amint az utóbb kiderült joggal - tartottak attól, hogy a nem túl képzett, viszont sorsuk miatt gyakran elégedetlen munkások a kommunista tanok hirdetőinek befolyása alá kerülhetnek, ami viszont a fennálló rendet egyértelműen veszélyeztette volna. A másik félelmük pedig a nehéz fizikai munkát végző bányászok munkaidőn túli tevékenységeik (főként gyakori italozásuk) miatt alakult ki, nevezetesen hogy másnap munkavégzésre alkalmatlan állapotban jelennek majd meg munkahelyeiken, ami viszont termeléscsökkenéssel és a balesetveszély növekedésével is együtt járhatott volna. Mindezen eseményeket megelőzendő, nagy hangsúlyt helyeztek a telepeken uralkodó rend megtartására és a munkások „erkölcsi nevelésére". A telepeken élő munkavállalók helyes viselkedését a térmesteri munkakör létesítésével kívánták elérni. A vállalat vezetői által megbízott térmesterek a bányatelep földrajzilag jól lehatárolt részét felügyelték, és az igazgatóság kinyújtott karjaként - szükség esetén - a helytelen magatartást folytató személyeket meg is büntethették. Szankciókkal sújhatták (és sújtották is) mindazokat, akikittasanközlekedtekateleputcáin,akáromkodókat és a nyugalom megzavarok, figyelemmel kísérték a zárt telepre „betévedő” idegenek mozgását, valamint a munkások újságoivasási szokásait is. A térmestereken kívül más tisztségviselők a moziban levetítendő filmeket cenzúrázták (s ügyeltek azok erkölcsösségére), ösztönözték a munkások templomba járását, valamint felléptek a titkos magzatelhajtásokkal szemben.55 Talán ezek a példák is jól mutatják, hogy a bányavezetés által létrehozott és működtetett jóléti intézményrendszer miért is ösztönzte a munkások 54 Tatabánya története I. 1972,89. 55 Magyary-Kiss 1939, 98.
