Fülöp Éva Mária (szerk.): A magyar kerámiaművesség ezer éve (A Kuny Domokos Múzeum - Tata, Vár – időszaki kiállításának katalógusa I. Tata, 1996)

I. Tanulmányok - Kövesdi Mónika: Művészi kerámiagyártás

Művészi kerámiagyártás Kövesdi Mónika A művészi kerámiagyártás Tatán - mint az ország területén általában - a török alól felszabadult területek gazdasági fellendülésével párhuzamosan, a XVIII. század közepén vette kezdetét. Ez a jelenség összefügg azzal a ténnyel, hogy a város 1727-től az Eszterházy család Tata-gesztesi uradalmának központja volt. Az Eszterházyak mecénási áldozatai, nagyszabású építkezései a családi reprezentáció kifejezését szolgálták. A század közepén tették le a kegyúri kezdeményezésű plébániatemplom alapkövét, letelepítették a kapucinusokat, néhány évvel később a piaristákat, kastélyt emeltek, és a kisváros rövidesen jelentős ipari tevékenységgel bíró virágzó mezőváros arculatát mutatta. Nem csekély ambícióról árulkodik az a tény is, hogy gróf Eszterházy József 1758-ban - a Lotharingiai Ferenc császár által alapított holicsi fajanszgyár után az ország területén másodikként - fajanszmanufaktúrát létesített Tatán. A fajansz a XVII-XVIII. század legnépszerűbb kerámiaműfaja volt. A XVIII. században - miután Erős Ágost szász választófejedelem alkimistái, Böttger és Tschirnhaus 1709-ben felfedezték az európai porcelánt - a fajansz széles körök igényei számára próbálta a porcelánt pótolni és utánozni. A főúri asztalokra kerülő kincset érő meisseni (s nem sokkal később bécsi) porcelán helyett a nemesség és a városi polgárság ón- és fajanszedényeket használt és fajansz díszkerámiákat helyezett el otthonaiban. Ezek a fajanszáruk ekkor már adaptálták a porcelán edénytípusait, díszítésének módját (az ún. porcelántechnikát), mintáit (a dekorokat), és követték a népszerű porcelánplasztikát. A fajanszedény alapteste cserép, akár a közönséges fazekasáruké, tőlük a mázazás, díszítés technikája, és az előállítás módja különbözteti meg. (Az azonos alapanyag: a márgás agyag magyarázza azt az összefüggést, amely a habán fehéredényesség, a népi fazekasság és a manufakturális kerámiagyártás között fennáll. Nem elsősorban a mesterek, művészi inspirációik és a motívumok teremtik meg a folytonosságot, hanem a nyersanyaglelőhelyek.) Az alaptestet fehér ónmáz fedi, amellyel az egyszer már kiégetett edényt beborítják. Általában így is kiégetik magas hőfokon, mielőtt a fémoxidokból nyert ragyogó színekkel 43