Kövesdi Mónika: „Nem, te nem törlöd el a mi emlékünket”. A tatai zsidó temető (Tata, 2004)

Adolf fehértímár üzemet működtetett. Mind az első, mind a második világháborúban hadiszállítók voltak. Pollák Sándor, a majki posztómanufaktúra vezetőjének, Pollák Sámuelnek a fia 1875-ben pokróc-, tarisznya- és szőnyeggyárat alapított, a háború alatt ő is hadiszállító volt. Az egykori pokrócgyár nagyszabású szőnyeggyárrá fejlődött, amely 1944-ig, majd az államosítást követően tovább is működött. Kisebb jelentőségű üzemek tulajdonosaiként ismerjük az 1882től szikvízgyárat működtető Breuer Bernátot, az 1886-tól szappanfőző üzemet irányító Strausz Jakabot, Telkes Miklóst és Pált, akik 1923-ban fatelepet és építővállalatot létesítettek, Dukász Józsefet, az asztalosárugyár, Csillag Jenőt, a szesz- és ecetgyár tulajdonosát, továbbá a Ganz, Beer, Kemperer és Szarvas családokat. Tekintélyes földbirtokot bérelt az uradalomtól Schlesinger Adolf, Lusztig Jakab, a Vermes és Deutsch családok. A temető felső részén, egy merőlegesen kialakított sétaút mentén található a város leghíresebb, legsikeresebb, szerte az országba kirajzott zsidó családjának, a Fischer családnak a sírhelye. A Fischerek felemelkedése a 19. század első felében kezdődött. A tatai főtéren házzal bíró Fischer Wolfgang (Farkas) tímár megvásárolta az uradalom fajanszgyárát, amely tőle egy rokonához, Fisher Mózes Áronhoz került. Fischer Mózes Áron, illetve fia, Károly és unokája, Artúr vezették a Tóvároson működő kőedénygyárat 1824 és 1913 között. Eközben Fischer Mózes Áron másik fia, Ignác Pesten alapított kőedénygyárat. A tatai főtéren álló „Farkasházban" 1799-ben született Fischer Mór eredetileg ló- és gubacskereskedő - ugyancsak a kerámiagyártásban látta a jövőt: 1840-ben megvásárolta a herendi porcelángyárat, amelyet aztán hihetetlen sikerrel vezetett. Sorra nyerte a világkiállítások érmeit, maga Párizsban elnyerte a becsületrendet, Ferenc Józseftől pedig nemesi rangot kapott, és egy ennél is fontosabb ajándékot: a bécsi porcelángyár mintáinak másolási jogát. 1876-ban, miután fiainak átadta a herendi gyárat, hazatért Tatára és Dezső fiával porcelánfestő műhelyt rendezett be a főtéri házban. A festöde 1914-ig, Fischer Dezső haláláig működött. Eközben Fischer Dezső fia, Farkasházy (Fischer) Jenő vette át a 12