Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A néprajzi gyűjtemény

Az első tárgy - a még közös múzeumi leltárkönyvben - a nemzetközi néprajzi anyagból 1968-ban került a múzeumba. A Juszkó Béla tatai festőművész 20. század elején tett világkörüli útjáról származó tárgyakat, halála után örökösétől megvásárolta a múzeum. A geográfiai megoszlás és kvalitásosság tekintetében is rendkívül heterogén anyag (162 darab tárgy) képezi napjainkig a tatai etnológiai gyűjtemény alapját. A tárgyak egészen távol eső régiókból kerültek a gyűjteménybe. A leggazdagabb a kisázsiai, balkáni eredetű illetve a Távol-Keletről (Kína, Japán) származó anyag. Különösen értékes két szamurájpáncél, amelynek kiegészítő tartozékai is részben a gyűjteménybe kerültek. A tárgyak származási helyét a gyűjtemény geográfiai megoszlását bemutató térkép közli. Az etnológiai gyűjtemény legegységesebb részét az ausztráliai eredetű tárgyak alkotják. Ezek a tárgyak a tatai születésű és több évtizedes távollét után hazatért Pintér László ajándékaként kerültek a múzeumba, még a 70-es évek végén. A tárgyakjói reprezentálják az ausztrál őslakók hagyományos kultúráját és lehetővé teszik technológiáiknak bemutatását is. A hetvenes évek végétől 1991-ig, a múzeum munkatársaként dolgozó Antoni Judit tevékenységéhez kapcsolható a nemzetközi gyűjtemény kiépülésének további időszaka. Saját tudományos érdeklődését is figyelembe véve kereste a lehetőséget a tatai etnológiai gyűjtemény fejlesztésére, felvette a kapcsolatot a hazai etnológia meghatározó személyeivel is. A 80-as években történt gyarapodást az is elősegítette, hogy az intézmény rendelkezett - ha nem is bőségesen - tárgyvásárlási kerettel, amelyből alkalmanként az etnológiai anyag gyarapítására is fordíthatott. A hazai etnológia kutatói közül többen ajándékoztak is - vásárlásokkal párhuzamosan - tárgyakat a formálódó gyűjteménybe. Korábban nem képviselt területekről is gazdagodott a gyűjtemény. 1980-ban kerültek be az első dél-amerikai indián tárgyak a múzeumba Boglár Lajos gyűjtése révén. Bodrogi Tibor majd később Vargyas Gábor révén folyamatosan gyarapodott a Pápua Új-Guineai eredetű tárgyak száma is. A legnagyobb mérvű gyarapodás 1987-ben megint Pintér László ajándékának köszönhetően következett be. Újabb, közel kétszáz ausztráliai tárggyal gyarapodott az ausztráliai anyag. A gyűjtemény utoljára 1989-ben gyarapodott, mikor újabb pápua tárgyak mellett, Vargyas Gábortól vietnámi gyűjtéséből származó értékes anyagot vásárolt a múzeum. Esetenként azonban a múzeumi munkajelentésekben szereplő etnológiai tárgyakat hiába keressük a néprajzi gyűjteményben. Sem a raktárban, sem a nyilvántartásban nincs nyoma pl. az 1979-ben a múzeumba került „értéken afrikai művészeti tárgyaknak", vagy az 1977-es munkatervben szereplő nicaraguai erdetű gyarapodásnak. 90