Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Előszó

lis intézménye, ahol könyvtár és gyűjtemények működtek. A kegyes tanító rend házi könyvtára már 1110 körül létrejött és állománya 1914 táján már megközelítette a 8500 kötetet. A gimnáziumigyűjtemény tanári könyvtárában kb. háromezer kötet volt és volt egy komoly régiségtára, amely 1900-ban keletkezett. Ennek állománya abban az időben 39 db római kori régiségből és 140 éremből állott, egy szekrényben elhelyezve. A gyűjtemény őre Fürster Jenő volt. A természetrajzi gyűjtemény 1860 körül keletkezett. Állománya 16 emlős, 18 madár, 10 hüllő, 4 hal, 300 növény, 500 ásvány, 85 kőzet és 54 kövület (zömmel mammutcsont). E gyűjtemény őre szintén Fürster Jenő. S még egyet szeretnék megemlíteni. A tatai és tóvárosi Polgári Olvasókörnek szintén működött egy könyvtára, amelyet 1812-ben hoztak létre, s bár ennek nem volt, csak ezret megközelítő állománya, de volt könyvtárosa Gróf Ferenc kaptafakészítő iparos polgár személyében.'" E gondolatokhoz kapcsolódva idézhetjük Révhelyi Elemér összefoglalóját A piarista rendház és múzeuma című gyűjteményi katalógus előszavából, amely a Tatai Múzeum 1938. június 26-i megnyitására jelent meg: „A csonkaságra ítélt Komárom vármegye elvesztette területének nagy részét, székhelyét s vele együtt a megye régi múzeumát, a gazdag Komáromi Múzeumot. A veszteség fokozottabb mértékben keltette fel csonka vármegyénk lakosságának érdeklődését és ragaszkodását, fennmaradt történeti, művészeti továbbá művelődési emlékei iránt s ezért nemcsak óhaj, hanem kulturális követelmény volt egy olyan múzeum alapítása, melyben a még megmentett emlékek összegyűjthetők, megőrizhetők. A megyétől elszakadt múzeumot helyettesítő újabb múzeum elhelyezésére Tata városa kínálkozott, a csonka vármegye mindenkori központja, e vidék művelődésének legfontosabb állomása. Tata vezető szerepet játszott a múltban s művészi élete, kultúrája nemcsak a környező vidék, hanem a megye határian túl, a Dunántúl nagy részében, sőt még távolabbi területek számára is valóságos gócpontot jelentett. S ha már a múltban innen áradt ki a kultúra áldásos fénye, csak természetes, hogy ennek az elpusztult kultúrának még megmenthető emlékei, romdarabjai, töredékei ide kerüljenek vissza, e természettől megáldott s régi művészeti emlékekben még ma is gazdag, történeti múltú városba." Révhelyi hangsúlyozta a piarista rend mindenkori támogató szerepét a tatai közgyűjtemény gondozásában: ,^4 múzeumi anyag elhelyezésének kérdésében viszont a helybeli piarista rend nyújtott segítséget s e kultúrhivatást betöltő intézményt a rend országos főnöke, Sebes Ferenc felsőházi tag és a tatai rendház főnöke, Papp Elemér igazgató, megértéssel karolták fel." Bodó Sándor szólt egy, intézménytörténeti kutatásokból eddig kevéssé ismert szervezet létrejöttéről is, figyelmeztetve a múzeumok állami támogatásának szükségességére: „Létrejött 1891-ben egy mindmáig nem eléggé számon tartott és különösebben nem kutatott alakulat, amit az állam hozott létre, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége. Ez a néhány évtizeden át működött intézmény komoly summával, évente hatvan-nyolcvan múzeumnak adott 1891 és az I. világháború közötti időszakban ún. állami segélyt. Ezeknek az államsegélyeknek a révén épületeket tudtak emelni, mint pl. Balassagyarmaton, ahol a genealógiai munkájáról híres, nevével fogalommá vált Nagy Iván hozta létre a gyűjteményt (végrendeletével anyagilag is támogatta a múzeumot). A városban mind a mai napig abban az 1914/15-re elkészült épületben működik a múzeum, amelynek felépítését a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége anyagi támogatása tette lehetővé." A közgyűjtemények hármas - gyűjtő, megőrző, feldolgozó (nyilvántartás, kutatók rendelkezésére bocsátás, kiállítás, publikálás, előadás, egyéb szakmai ren7