Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A régészeti gyűjtemény

tást a vár 2000-2001-ig tartó felújítása okozott, melynek következtében az 1987-88-as revíziót követően az anyag újabb felmérése követ 2001-től. A króni­kus raktárhiányban küzdő múzeum helyzetében jelenleg a régészeti anyag tárolá­sa nevezhető kielégítőnek. A feltárásokon előkerült anyag a restaurátor műhely raktárába, majd mosás és restaurálás után egy átmeneti raktárba, a leltározást kö­vetően pedig az „állandó" régészeti raktárba kerül. Bár mindhárom raktár a vár­ban található, a jelenlegi helyzet távolról sem ideális. Az állandó raktár a vár egyik legszebb termét foglalja el (amit az új kiállítási koncepció kidolgozásakor kiállító térnek terveztünk). Az állatcsontanyag elhelyezése csak átmeneti megoldás a ter­mészettudományi gyűjtemény raktárában, s megoldásra vár a jelenleg külső rak­tárban található antropológiai anyag elhelyezése is. A régészeti gyűjtemény feldolgozottsága, jövője A régészeti gyűjtemény feldolgozottsági szintjét szintén a korábban felvázolt munkahelyi körülmények határozták meg - és határozzák meg napjainkban is. A gyűjteményt kezelő régészek a paleolitikumtól a késő középkorig vezetik a terep­munkákat, a nyilvántartást, és kiállításrendező hiányában gyakran a kiállítások megrendezése is a feladataik közé tartozik. A feltárások mellett újabb feladatot jelentett - s jelent napjainkban is -, hogy az elkészített tanulmány megjelenteté­sének pénzügyi fedezetét is a szakembereknek kell biztosítani. A leletanyag raj­zoltatása - s nem egyszer restauráltatása is -, az antropológiai- és állatcsontanyag meghatározása, anyagvizsgálatok megoldása és még sorolhatnánk, jelenleg is csak külső támogatás útján valósíthatóak meg. A feltárt leletanyag feldolgozása az elő­kerüléstől a publikálásig igen nehéz körülmények között zajlott: iy Az eltelt 20 év gyűjtő, nyilvántartó, bemutatást előkészítő tudományos munkája kisszámú szakembergárdán­kat nagyon igénybe vette." A múzeum munkatársai ennek ellenére folyamatosan igyekeztek tájékoztatni eredményeikről mind az érdeklődőket, mind pedig a szakmai közönséget. Számos előadást tartottak ásatásaikról „Külföldikonferenciákon is tartottak kutatóink előadást. (B. Szatmári Sarolta Pozsony, Krems, ...)... Az elhangzott előadások idegennyelvű tanulmányként megjelentek. ...Magyarországi szakmai konferenciá­kon is előadások hangzottak el a süt tői tumulus feltárásáról. (V. Vadász Éva) avar feltárások­ról (B. Szatmári Sarolta)..." Igyekeztek megtalálni a megfelelő szakmai fórumot eredményeik publikálására, így alakult ki a Komárom Megyei Múzeumi Közlemények sorozata, melynek első kötete 1967-ben jelent meg, s annak ellenére, hogy foly­tatása a tervek között szerepelt, 2. számának kinyomtatására csak 1986-ban ke­rült sor: „Többek között felkészültünk arra, hogy 1914-ben, a pénzügyi kereteknek megfelelő­en, eddigi kiadványi programunkon változtassunk, ezért előkészítettük a Komárom megyei Múzeumok Közleményeinek II kötetét, hogy tavasszal nyomdába kerülhessen. Megindítottuk Krónika cimen a múzeumi szervezet tájékoztatóját, amely korlátozott példányszámban tájé­31 SZATMÁRI 1986, 8. 67

Next

/
Thumbnails
Contents