Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A régészeti gyűjtemény

Tata története szempontjából kiemelkedik Bíró Endre (1957-től a tatai múzeum igazgatója) leletmentése Tata-Tangazdaság területén, ahol gazdag, késő római kori temetőrészlet került napvilágra. A leletmentés eredményeként került elő az első jelentősebb leletegyüttes, mely Tata római kori történetéhez nyújtott adatokat. „Már az ősember is szívesen telepedett le e lankás helyen, mert a környező vizekben kitűnővédelmet talált, gazdagállat- és növényvilága pedig megélhetést biztosított számukra. A kő, valamint a bronzkorszak kultúrájának nyomaival elég gyakran találkozunk nemcsak a környékben, de magában Tatában is. Érdekes, hogy az őslakossággal szemben viszont a rómaiak nem találták eléggé alkalmasnak a tavakkal, mocsarakkal, patakokkal körülvett tatai emelkedést letelepedésükre, ..." Rendkívül sajnálatos, hogy a feltárt leletanyag máig leltározatlanul áll a Kuny Domokos Múzeum átmeneti régészeti raktárában, ennek ellenére az utóbbi időszak terepbejárásai, leletmentései eredménye alapján ma már jól körülvonalazható Tata és környékének római kori településörténete a 2. századtól a népvándorlás koráig. Mindenesetre - mint az a fenti rövid összefoglalásból is kitűnik -, a rendszeres gyűjtőmunka már a kezdetétől változatos leletanyaggal gazdagította a múzeum régészeti gyűjteményét. A római kori leletek mellett az őskor több periódusából, a honfoglalás- és kora Árpád-korból származik az előkerült, restaurált s egykét kivételtől eltekintve beleltározott anyag zöme. Az 1963-ban megyei múzeummá kijelölt tatai múzeum gyűjtőköre a Balassa Bálint Múzeummal folytatott egyeztetések eredményeképpen Esztergom és a Dorogi járás kivételével Komárom-Esztergom megye. A régészeti gyűjtemény nagyobb arányú gyarapodását eredményezték az 50-es évek végén induló nagyberuházásokhoz kapcsolódó előzetes feltárások. Ezek közül kiemelkednek az Ml út-, Almásfüzitő vörösiszaptároló- és a Bős-Nagymarosi vízlépcső építéséhez kapcsolódó munkák. 8

REVHELYI 1938, 1-12. Legutóbb római kori gyerekszarkofág leletmentésére került sor: Kisné Cseh Julianna-Petényi Sándor leletmentése, 2002. 59