Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A tatai múzeum története

zeum kiállítása. Innen költözött át 1983-ban, a múzeum önállósodását követően, a felújított Nepomucenus-malomba. A jelentős gyűjteménygyarapodás, a megyében folyó tudományos munka eredményeként 1967-ben jelent meg a Komárom Megyei Múzeumi Közlemények első kötete. A várásatás bejezése után a megnövekedett szakmai igény is indokolta új, korszerű állandó kiállítás elkészítését. Alapos előkészítés és tervezés után két részletben, 1974-ben illetve 1975-ben nyílt meg a Várban a 12 teremből álló állandó kiállítás - melynek egyes részletei még ma is láthatóak. A tárlat a bronzkortól a 19. századig mutatta be az egykori tatai és komáromi járás régészeti, történeti, művészeti gyűjteményeit. Különösen értékes volt a brigetioi, almásfüzitői római anyagot, a vértesszentkereszti középkori kőanyagot és a Tata középkorát, a vár történetét bemutató kiállítási rész. Külön egységet jelentettek a törökkori, a tatai fajansz történetét bemutató termek illetve a toronyszobában berendezett, Martyn Ferenc műveit bemutató tárlat. A 70-es évekre kialakult a múzeumi időszaki kiállítások rendszere. A Komárom megyei képzőművészeti tárlatok, a vadászattörténeti, egyetemes néprajzi tematikájú kiállítások sorozata éveken keresztül rendszeressé vált. Az 1970-es 80-as évek során a gyűjteményfejlesztési és tudományos munka felgyorsult a Kuny Domokos Múzeumban. A történeti gyűjtemény legjelentősebb gyarapodása a Révhelyi Elemér építészprofesszor értékes fotó- és a Fellner életmű kutatásának eredményeit is tartalmazó dokumentum-hagyatékának megvásárlása volt. Az iparművészeti gyűjtemény gyarapodásában kiemelkedő jelentőségű volt a Kuffler-hagyaték részeként megvásárolt bútor- és kerámia anyag 1986ban. Folyamatosan bővült a megyei képzőművészek anyagával a képzőművészeti gyűjtemény, melynek legjelentősebb gyarapodását Kernstok Károly, Zilahy György, Györffy K. József, Hegedűs László majd Dudás Jenő müveinek a múzeumba kerülése jelentette. A gyűjtemény gyarapításában és a kiállítások rendezésében elkerülhetetlen Wehner Tibor művészettörténész tevékenységének említése. A néprajzi gyűjtemény gyarapodását elsősorban a kézművesség hagyományainak összegyűjtése, műhelyfelszerelések megvásárlása eredményezte. Az 1970-es évek második felétől egy évtizeden keresztül folyamatosan gyarapodott a nemzetközi néprajzi gyűjtemény. Ebben meghatározó szerepe volt a múzeum etnográfusaként dolgozó Antoni Juditnak. A nagyarányú leletmentéseknek köszönhetően (pl. Tatabánya-Síkvölgypuszta, avar temető, V Vadász Éva feltárása 1971; Almásfüzitő-Foktorok, római tábor, Bíró Endre - V Vadász Éva - Lányi Vera feltárása 1970; Almásfüzitő-Foktorok, neolit és bronzkori telep, V Vadász Éva feltárása, 1971; Oroszlány, Borbála telepi avar temető, B. Szatmári Sarolta feltárása 1973, 74, 76; Szőny-Molaj, római temető, B. Szatmári Sarolta feltárása 1976-77; Tatabánya-Alsógalla avar temető és telep, Árpád-kori telep, B. Szatmári Sarolta feltárása 1978-83) a legnagyobb mértékű gyarapodást a régészeti gyűjtemény mutatta. Egyedülálló munkát jelentett az 196111