Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

Az iparművészeti gyűjtemény

Az iparművészeti gyűjtemény A Kuny Domokos Múzeumnak önálló iparművészeti gyűjteménye nincsen, mert kezdettől fogva a helytörténet része volt a vonatkozó, rangos iparművészeti anyag. Éppen ezért meglehetősen nehéz a vegyes tartalmú helytörténeti gyűjtemény egyes darabjait utólag szétválogatni, annál is inkább, mert a beszerzés és bekerülés fő szempontja, amelyet máig tiszteletben tartunk, az egyes tárgyak történeti jelentősége, nem pedig műbecse, készítéstechnikája volt. így a helytörténeti gyűjtemény része például a kéziratokkal, térképekkel, céhes dokumentumokkal vegyülő metszetgyűjtemény, amelynek különleges kincsei a 16-17. századból való, Tata várát ábrázoló rézmetszetek és rézkarcok. Ezek sosem kerültek át a képzőművészeti gyűjteménybe, hiszen nem ritka mesterdarabokként, hanem a törökkor forrásaiként és dokumentumaiként tartották őket számon. Talán még 2 egyértelműbb a céhtörténeti gyűjtemény esete, amely tartalmaz ugyan ritka, magas színvonalú tárgyakat (céhládák, céhzászlók, kannák, remekek, rajzos fejlécű iratok), ám összetartozó, történeti egységük nyilvánvaló. Ugyanígy nem vált az iparművészet részévé a döntő súllyal etnográfiai jellegű Juszkó-hagyaték, amely pedig ragyogó ötvösműveket, faragványokat is tartalmaz. A helytörténeti gyűjteménynek igazából egyetlen olyan tárgycsoportja van, amelynek esetében a darabok művészettörténeti jelentősége minden vitán felül megelőzi a helytörténeti értéket: a tatai fajansztárgyak gazdag, értékes együttese. Tatai fajansz Fajanszgyűjteményünk a két világháború közti időszak múzeumszervezési, gyűjtői és kutatói koncepcióinak, nagy elődeinknek köszönheti létét. A Piarista Múzeum Magyary Zoltán támogatása folytán ez idő tájt komoly regionális múzeummá vált, s ennek megfelelően kiállításának rendezését és katalógusának igényes elkészítését Magyary két tehetséges ifjú kutatóra, Balogh Jolánra és Révhelyi Elemérre bízta. Révhelyi Elemér, aki a 18. század magyarországi művészetével, elsősorban építészetével foglalkozott, elsőként tisztázta a tatai fajanszmanufaktúra működésének pontos adatait, elsőként határozta meg a mestereket, a fajanszgyárhoz kötődő életműveket (például Schweiger Antal szobrászét!). A tatai fajanszmanufaktúra termékei ekkor már országos viszonylatban az érdeklődés homlokterében álltak. A műkereskedelem és gyűjtés kedvelt darabjai voltak a század eleje óta a 18. századi fajansztárgyak, főként Holicsról, de más magyarországi 1 KISS 1998. 2 MIKLÓS 1991. 3 KEMECSI 1998. 4 RÉVHELYI 1938. továbbá KÖVESDI 1999, 473-483. 115