Fülöp Éva – Kisné Cseh Julianna (szerk.): A tatai múzeum története 1912-2002. (Tata, 2002)

A helytörténeti gyűjtemény

pontból az eddiginél lényegesen kedvezőbb helyzetbe kerüljön. Helyesen állapí­totta meg a feljegyzés azt is, hogy „A raktári rend kialakításával lehetővé válik a kiemel­ten fontos nyilvántartási feladatok elvégzése. " A nyilvántartási feladatok keretében, Fatuska János elkészíttette az Esterházy-iratok tematikus mutatóját. 1995-től ismét különálló megyei múzeumi egységként működött a két tatai múzeum. A Kuny Domokos Múzeum helytörténésze, Guzmicsné Miklós Márta 1996 februárjában tért vissza szülési szabadságáról, de alig egy év után, a megyei múzeumi szervezet létszámleépítésekor, 1997 januárjában ismét megszűnt a Kuny Domokos Múzeum helytörténész-státusza. Jelenleg a történész végzettsé­gű igazgató gondozza a Helytörténeti Gyűjteményt, de egyéb teendőinek ellátá­sa mellett, ez a megoldás gyakorlatilag gyűjteménygyarapítást és rendezést nem jelenthet. A kutatószolgálat ellátása azonban megfelelő és az állandó időszaki ki­állítások sorában sem hiányzik a helytörténeti anyag bemutatása. A remélhetőleg rövid távon belül a gyűjteményt ismét átvevő felelős szakmuzeológus alapvető feladata a gyűjtemény revíziója, a helytörténeti adattár újbóli felállítása. Bár az éves munkajelentésekben folyamatosan szó esik ez utóbbiról - 1983: „helytörténeti adattár folyamatos nyilvántartásba vétele"; 1986: „A helytörténeti adattárba bekerültek az Országos Levéltártól kért megyére vonatkozó xerox anyagok. "; 1988: „a helytörténeti adat­tár leltározása és revíziója folyamatos" -, a leltárkönyv-leltár elkészítése során még nyilvántartásait sem sikerült fellelnünk, s adattári pecséttel ellátott anyagot mindössze három darabot különíthettünk el a rendezésre váró helytörténeti adat­tári anyagban. Jelenleg a gyűjtemény a Kiskastély épületében található. 2002-ben a céhzász­lók és 18. századból származó, restauráltatott térképmappa tárolására alkalmas szekrény készült és azt a vár második szinti tetőtéri raktárában helyeztük el. A leltározott helytörténeti tárgyak száma 1602, az általános történeti doku­mentumoké 7954, a kynológiai anyagé 214. A gyűjteményhez 642 leírókarton ké­szült, ezek közül fotóval ellátott 357. 1998-ban, a megindított restaurálási mun­kák kapcsán, külső restaurátor szakember bevonásával, elkészült a céhzászlók fo­tó- és dia-dokumentációja, továbbá tárgyleírása. Ugyancsak ez évben, revízió so­rán megtörtént az Iparművészeti Gyűjteményből a Helytörténeti Gyűjteménybe leltározott bútorok gyűjteményi-nyilvántartási elkülönítése. A Helytörténeti Gyűjtemény kiemelkedő értékű gyűjteményrészei a fentiek­ben már említett hagyatékok, kiváltképp a Révhelyi-gyűjtemény, továbbá az Es­terházy-uradalom iratai, a Stranszky-hagyaték leltározott része, a várostörténeti aprónyomtatványok, az archív fotók. Bár kétségkívül szegényesebb a gyűjtemény tárgyi része, említsük meg, hogy 1995-ben ajándékozás révén az ácstemetés kel­lékeivel gyarapodott az ipartestületi anyag. Fülöp Éva történész 104

Next

/
Thumbnails
Contents