T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

folyók hajdani hordalékából gyűjtötték a sima kérgű kova- és kvarcitkavicsot. A nyersanyag formája és minősége megszabja a kőeszközkészftés menetét ugyanúgy, mint Vértesszőlősön. így, mivel mindkét lelőhelyen kavicsnyersanyagot használtak, dacára a több évszázezredes időbeni távolságnak Vértesszőlősön és Tatán a munkafolyamat alapfogásai azonosak. A citrus-gerezd vagy kenyérszelet-formájúra felaprózott kavics darabjai-szilánkjai már eleve élesek. Ezt az éles szélű alapformát utólagos apró kis ütögetésekkel - retusálással - alakítják, így formálják ki egy-, két- esetleg háromélű szerszámaikat. A munkáéi lehet egyenes, ívelt, homorú vagy fogazott. Néha a szilánk teljes felületén, egyik vagy mindkét lapján felfedezhetőek ezek a megmunkálás-nyomok. Apró, de tökéletes eszközöket készítettek. A saját céljaikra feltehetően tökéletesen megfeleltek hiszen ugyanazt az eszközt nagy sorozatokban állították elő, ami feltétlenül sikeres megfelelést feltételez. Az őskőkori kőeszközök funkcióját a nagy szerszámkészítő gyakorlattal rendelkező Homola István vizsgálja s a következőkben foglalja össze tapasztalatait: „Az őskőkori ember mindennapi életéhez, vadászó életmódjához eszközre, szerszámra volt szüksége. Eszköz alatt azt a megmunkált darabot, tárgyat, gyártmányt értem, amit a szerszám segítségével egy gondolati előkép alapján elkészített a mindennapi igények kielégítésére. Szerszámon azt a kőből, vagy az elkészítendő tárgy alapanyagánál mindenkor keményebb, éles forgácsleválasztásra is alkalmas anyagból készült kézigyártó szerszámot értünk, ami emberi erő hozzáadásával működik, amit a különböző munkafázisok eszközének legyártásához alakítottak ki (lsd.: tool-artefact, Werkzeug-Gerät). Szerszám segítségével könynyebben formálhatta a környezetében talált nyersanyagot, fát, vadászott állatok csontjait, szarvakat, patákat, a szarut, rénszarvasok, szarvasok agancsait, azok bőrét. Minden szerszám eszköz, de nem minden eszköz szerszám. A két kategória közt szoros kölcsönhatás fedezhető fel. Ebből azonban kézzelfoghatóan vizsgálni csak a kőszerszámokat, azok kőből készült részét tudjuk, a többi ugyanis elpusztult. Az emberi kultúra folyamatos, a technikai fejlődés az egymásra következő emberi generációk felhalmozott, tovább adott tapasztalataira épül. Ugyanez vonatkozik a gyártótevékenységünk, a forgácsolás mint alaptevékenység napjainkig tartó folyamatosságára is. Számtalan ipari és háztartási termékünk nagy része ma is így készül. Gyalulás, fúrás, vésés, faragás mind egy-egy részművelet, ami évezredek folyamán rögzült, a szabályok, törvényszerűségek 56