T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

30. kép Kavicseszközök lembe véve, az ősembertelep életének idején a környékén a júliusi átlaghőmérséklet 19 °C volt. így aztán érthető, hogy miért kerültek bele a lelőhely talajába kifejezetten meleget kedvelő apró rágcsálók vagy csigák maradványai. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a középhegységi és síkvidéki lelőhely találkozása eredményezte a sztyeppéi és erdei állatok keveredését, a források enyhe környéke s a hűvösebb domboldalak növényzete keveredett össze a talaj virág54 pormintáiban. Fajokra lebontva ezt: a legfontosabb vadászzsákmány a nagytestű mamut fiatal példányai, gyapjas orrszarvú, vádló (sztyeppéi állatok), szarvas és vaddisznó (erdei állatok) voltak. A környéken a vízi környezetet kedvelő moha, nád és sás mellett a vadásztanya tűzhelyén fenyő, szil, gyertyán és tölgy égett, távolabbról fűz, nyár, nyír virágporát hordta a szél. A kőeszközöket tojásnyi kavicsból készítették. Már az ő idejükben is rég eltűnt