T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Tata-Porhanyóbánya A műemlékeiről, forrásairól nevezetes Tata egy olyan kultúrtörténeti érdekességgel is dicsekedhet, amely egyrészt igen szűk körben ismeretes, másrészt egyáltalán nem látványos. Egyike az ország legkorábban felismert őslénytani lelőhelyeinek. R. Townson, a világjáró angol 1793-ban Magyarországon járt, s útjáról útleírást jelentetett meg 1797-ben. Ebben a kis írásában nemcsak a travertino keletkezését ismerteti oly módon, hogy alig-alig találunk ma is kiegészíteni valót rajta (a travertino elsősorban növényi eredetű, a megkövesedett mohaszálak felismerhetők, stb.), ele hírt ad fosszilis csontokról is. Vezetője említette, hogy néhány évvel látogatása előtt elefántfogakat ástak itt ki. A fogak mérete 8-9 láb, tehát a mai megnevezéssel csakis agyarakról - mamutagyarakról lehet szó. Ugyancsak hírt ad arról is, hogy a város vörös sziklára épült: ezeket a vörös sziklákat lehet tanulmányozni a Földtani Intézet bemutatóhelyén, a víztorony alatt, A következő évszázadban aztán többször említenek innét mamutcsontokat, de az igazi régészeti eredmények 1909-ig váratnak magukra. A lelőhely első feltárásáról az ásató régész számol be. Kormos Tivadar így ír: 48 „1909 február havában a tatai Esterházy-uradalom mésztufabányájában kőfejtés közben nagy ősemlősállatok csontjaira bukkantak. E sorok írója a lelet hírére azonnal Tatára utazott s ott legnagyobb meglepetésére azt látta, hogy az új feltárás helyén a mésztufarétegek közé vékony, homokosmeszes, löszszerű laza réteg ékelődik, amelyben égetett csonttörmelék, faszéndarabkák és tűzkőszilánkok vannak; a felső mésztufarétegek alján pedig, közvetlenül e löszréteg felett, hatalmas mamutcsontok voltak a mészkőbe beágyazva. Ugyanez év május havának a végén megindult itt a tudományos kutatás, mely vezetésem alatt az első évben egy hónapig, 1910 tavaszán pedig közel két hónapon át tartott és be is fejeződött. E munka eredménye „A tatai őskőkori telep" című tanulmányom, melynek főbb megállapításai a következők: Bebizonyosodott, hogy a lelet helyén a mésztufát lerakó hőforrások működése a jégkorszakban hosszabb időn át szünetelt s ezen idő alatt ott kis, száraz, füves térség keletkezett, melyen az ősember megtelepedett és hosszú ideig tanyázott. Primitív kőszerszámait s azok „gyártási" hulladékát nagyszámban találták a mésztufa