T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Az éghajlat még kellemes, a lejtőket lombos erdők borítják, az időjárás a maihoz hasonló. A rétegből mamut, ősbölény, óriásszarvas csontjai kerültek elő ezek bizonyosan vadászzsákmány részei lehettek. Megint vannak barlangi medvék is, amelyek között lehetnek olyanok is, amelyek természetes úton pusztultak el. A régészeti leletanyag a középsőpaleolitikumba tartozik, de egy új eszközkészítő hagyományokkal rendelkező népcsoport hagyatéka. Ezek a vadászok 1012 cm átmérőjű gömbölyded kvarcitkavicsból készítették durva, zegzugos élű szerszámaikat. Fegyverként funkcionáló tárgyat nem ismerünk. A változatos, fafajokban gazdag növényzet azonban változatos fegyver- és eszközkészlethez biztosíthatta az alapanyagot. Sajnos, nyomtalanul elpusztultak. Ezeknek a kavicsfeldolgozó Neander-völgyieknek a telepeit egyelőre szintén csak az Északkelet-Dunántúlról ismerjük, legnevesebb lelőhelyük Érd. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a jégkorszak utolsó százezer esztendejében a Szelim-barlang csaknem folyamatosan az ősemberek szállása volt. A gyér, szórványos leleteken kívül, amelyek a teljes kitöltésben előfordulnak, de nem elégségesek a kulturális besoroláshoz, három időszakban volt huzamosabb ideig lakott a barlang. Az első betelepedők az utolsó eljegesedést megelőző enyhe időszak (Riss-Würm interglaciális) végén laktak itt. A Neander-völgyi ősemberek eszközeit kvarcit kavicsból készítették. A környéken nem voltak tipikusan barlanglakók. Nyersanyagukat folyók hordalékában gyűjtögették, gyakran telepedtek meg mésztufa-medencében (Tata) vagy sekély völgyekben (Érd). Itt, a Szelimbarlangban, a középső paleolit kori kitöltés vastagságához képest igen gyér leletanyag is rövid ideig tartó, átmeneti betelepedést bizonyít. A kavicseszközökkel együtt előkerült állatcsontok egy része is síkvidéket kedvelő fajokhoz tartozik. A következő kultúra a még mindig a középső paleolitikumhoz tartozó „levéleszközök népe". Középhegységek (így a Gerecse) peremén, síkságokra nyíló barlangokban találjuk meg a hagyatékát. Egyelőre nem ismerjük nyíltszíni telepeit, holott kiváló kutatója, Gáboriné Csánk Vera szerint a hiányos eszközkészlet, a többször átformált, agyonjavítgatott eszközök átmeneti, téli szállásra utalnak. Zsákmányukban már nagyobb arányban vannak középhegységi fajok, bár kissé „nagyvonalú" ásatási megfigyelések következtében a Szelim-barlangban nem tudjuk kimutatni vadászati specializálódás jeleit. Eszközeik kiváló nyersanyagát is középhegységi környezetből szerzik be. A Szelim-barlang idős rétegeiből előkerült két kultúra (a kavics- és a levéleszközös) régészetileg a fejlődés azonos 46