T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Vida Jenő, a MÁK vezérigazgatója és Rehling Konrád bányaügyi főtanácsos, továbbá Bagossy Béla és Péchy Pál a Bánhidai Erőmű igazgatója, valamint Dőry Frigyes paradicsompusztai uradalmának, legfőként azonban - Láng József főjegyző közbenjárására - Bánhida község képviselő-testületének megfelelő anyagi hozzájáriüását kieszközölnöm. A kutatás támogatóinak ez a díszes névsora meggyőző bizonyítéka annak, hogy komoly tudományos kérdések iránt a legszélesebb társadalmi körzetben még a mai súlyos gazdasági viszonyok közt is parázslik az áldozatoktól sem visszariadó érdeklődés. Csak tudnunk kell ezt lángra lobbantani. " A barlang méretei impozánsak: hoszsza Gaál István mérése szerint meghaladja az 50 métert, szélessége és kitöltésének vastagsága pedig a 12 métert. A leletekben gazdag kitöltést hónapok alatt kitermelték, a barlang nagy részében a szálkőzetig. Abban a tudatban, hogy néhány év múlva a mi munkánkat is elnagyolt, felületes és gyors leletmentésnek fogják minősíteni, meg kell jegyeznünk, hogy a Szelim-barlangban nagy lehetőséget szalasztottak el a „minél hamarabb, minél többet" szemléletű földkitermeléssel a kutatók. Csak reménykedhetünk benne, hogy a régészeti és természettudományos leletanyag zöme előkerült, s hozzáférhető, de az bizonyos, hogy számos fontos adat, a leletek pontos rétegtani helyzetére vonatkozó megfigyelés elsikkadt a „nagyvonalú", sietős munkával. A barlang azonban még így is egyike a legfontosabb középső őskőkori lelőhelyünknek: kivételesen szerencsés földrajzi helyzete, tágas, emberi megtelepedésre különösen alkalmas belső tere az őskőkor számos időszakában nyújtott menedéket az ősembernek. A barlang feltárását Gaál István a hátsó részben kezdte. A bejárathoz közeli barlangrészek bolygatottak-áthalmozottak-kimosottak voltak, s a felszakadt mennyezet hatalmas nyílása, ami most olyan látványossá teszi a barlangot, nem védte meg az eredeti üledéket az erőteljes külső hatásoktól. Az ásatás során a környezet-átalakítás csak folytatódott, ahogyan az ásató beszámol erről: „Itt említhető meg, hogy a barlang első felének ilyen lepusztított s egyúttal nagyon lejtős feneke megoldhatóvá tette az ásatás folyamán kikerült, mintegy 2000 köbméter földtömeg legnagyobb részének elhelyezését. Mintegy 400 m földtömeget egy erre a célra robbantással kitágítot harmadik nyíláson át hordtunk ki. Ezt a tömeget ugyanis nem lehetett a nagy nyíláson keresztül a rendkívül meredek lejtőn díszlő véderdőre reázúdítani. A fák is tönkrementek volna, s ezenkívül közvetlenül a 39