T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

14. kép Vértesszőló's, előembertelep iszapos tocsogó sokáig sértetlenül megőrizte. A víz elpárolgott, a lábnyomok finom mintázata megkövesedett, s több méter laza üledék bontotta be, egészen Vértes László ásatásáig. Az itatóra járó, s lábnyomukat itt hagyó állatok fajonkénti összetételének aránya lényegesen eltér attól, amit az ember zsákmányállatainak aránya mutat. A természetes itatóhelyek környéke amúgy kevesebb energiával elérhető élelemforrás. Végül néhány szót az embermaradványokról. Magyarországon mindeddig az egyetlen alsópaleolit lelőhely, ahol nemcsak az emberi tevékenység nyomait, de magát az embert is megtalálták. 1964-ben a kultúrréteg anyagának átmosása-válogatása közben került elő egy 6-7 éves gyerek tejszemfoga és zápfogának néhány töredéke. 1965-ben pedig a mésztufamedence külső falának fejtése közben találták meg egy felnőtt férfi tarkócsontját. A leletek formai jellegzetességei megegyeznek más Homo erectusok hasonló maradványaival, különösen a Peking melletti Sinanthropus-sal mutatnak sok rokonságot. A tarkócsont méretéből becsült koponya-űrtartalom azonban meghaladja az erre a fejlődési szintre jellemző mértéket. Bizonyítva ezzel azt, hogy az emberi faj egészére és az egyes egyedre vonatkozó fejlődés nem általánosan érvényes és egyenletes ütemű, hanem mozaikszerű. A mozaikszemek összessége rajzolja ki az evolúció nagy törvényszerűségeit. 33