T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

vértesszőlösi ásatásokról szóló könyv, a Kavics ösvény kéziratának befejezéséig tartott. Alig néhány hónappal később Vértes László meghalt. A leletanyag feldolgozása éveket vett igénybe, s az angol nyelvű monográfia 1990-ben jelent meg. A lelőhely azon kevés hazai őskőkori lelőhelyek közé tartozik, amely nemcsak gazdag, de rendkívül sokoldalú leletanyagot szolgáltatott. A leletek, jelenségek, megfigyelések egy része a hajdan itt élt előemberek élő és élettelen környezetét segít rekonstruálni. Ez a természettudósok feladata. Az ember tevékenységével kapcsolatos leleteket a régészek dolgozzák fel. Az élettelen környezet kutatói közül számos tudományág képviselői dolgoztak a lelőhelyen. A geomorfológusok a jégkorszak egyik leglátványosabb képződményeit, a folyóteraszokat vizsgálták. A mai kis patak, az Által-ér a jégkorszak évszázezredei alatt tekintélyes munkával alakította ki mai völgyét, s a hegylábi lejtőkön még ma is jól követhetők a teraszok, ezek az óriási földlépcsők. Az ásatások kezdetén, amikor a falu kiterjedése felényi volt, még világosan követhetőek voltak a terepalakulatok. Az új utcák, épületek már nagyrészt megbolygatták, elfedik a földfelszíni formákat. A bányászás során feltárult falakat a geológusok tanulmányozzák. A rétegek anyagából (mésztufa, mésziszap, homok, lösz, stb.) helyzetéből (vízszintesen települt-e vagy függőlegesen áll, eredeti helyén van-e vagy áthalmozott) szerkezetéből (szemcseméret, ásványianyag-tartalom), kémiai-fizikai tulajdonságaiból az üledék keletkezéseinek körülményeire következtethetnek. Más az üledék, ha forrás építette, más ha a folyó hordta, s más, ha szél szállította. Különbözőek az üledékek sajátosságai, ha hideg-száraz, vagy éppenséggel enyhe-csapadékos időszakban keletkezett. A bányafalak tanulmányozása, a régészeti lelőhely környékének felmérése szolgáltatta az előember-csoportok alkalmazkodó képességének szép bizonyítékát. A jelenlegi bánya, illetve az a földlépcső/terasz, amelyikre a mésztufa lerakódott, valamikor, félmillió évvel ezelőtt a térszín legalacsonyabb szintje volt. A Gerecse mészkövének repedésein átszivárgó csapadék források sorával tört a felszínre a hegylábi lejtők alján. A langyos karsztvíz egy része a felszínre érve elpárolgott, s a vízben oldott ásványi anyagok lerakódtak. A forráskráterek peremén lerakódott falak, gátak fokozatosan egy magas fallal körű Ivett kis medencévé - tetarátává - alakították a forrást. Ha a forrás vize valamilyen okból elapadt (pl. kis földmozgás elzárta a víz útját), akkor ezek a kiszáradó medencék magas, függőleges falukkal ideális tanyahelyek. A 22