T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)
Vértesszôlôs - Eloembertelep A falu nevezetességei közül a legnagyobb hírre tett szert, a szakemberek világszerte erről a régészeti lelőhelyről ismerték meg a Gerecse lábánál épült települést. Tudományos kutatásának története megegyezik annyi más őskőkori lelőhelyével. Előbb ismerték a geológusok, őslény kutatók, mint a régészek. A környék római kori lelőhelyeinek már a múlt században megindult kutatásai hamar ráirányították a figyelmet arra a nyersanyagra, amely könnyen faragható, porózus, jól szigetelő szerkezetével különösen alkalmas volt építkezésre, szarkofágok készítésére, díszítésére. A nyersanyagforrás keresése egyúttal a Gerecse hegylábi lejtőit vastagon borító édesvízi mészkő vagy travertino kutatásának megindulását is jelentette. A mésztufa keletkezését Cholnoky Jenő tollából idézzük. Tudományosabban lehet, hogy meg lehetne fogalmazni ezt a fizikai-kémiai folyamatot, de közérthetőbben aligha. „... a mésztufa mindig úgy rakódik le, hogy betemette a völgyfenék növényzetét. Tudjuk, hogy a mészoldatot tartalmazó vízben a mész kalcium-bikarbonát alakjában van jelen, mert ez könnyen oldódik a vízben. Ha azonban a víz elvesz3- kép Vértesszőlős, előembertelep ti szénsavgáz tartalmát, bármiféle okból, akkor a kalcium-bikarbonát is elveszít egy molekula szénsavat s visszaalakul kalcium-karbonáttá. Ez a közönséges mészkő pedig csak nehezen oldható, ezért legnagyobb része kicsapódik s lesz belőle a barlangokban cseppkő vagy mészkérgezés. Tudjuk, hogy az élő növények, különösen bizonyos algák nagyon sok szénsavat vesznek el a vízből és a levegőből, ezért láthatjuk pl. a Balaton partján a köveken a mészkő kérgezést. Az élő növényzetre jutó karsztvíz tehát igen gyorsan kiejti mészoldatát s vastag mészkéreg képződik. Viszont az elhalt növények korhadása szénsavgázt produkál. A növényi korha19