T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

vei ezelőtt (a kormeghatározás sok vitát fakaszt, s gyakran elég bizonytalan, de ebben az időpontban talán ki lehet egyezni). Majd jött az első Homo genusnevű faj, a Homo habilis, mintegy kétmillió éve. A Homo erectus, az emberi törzsfa első állomása, az az előember akit már minden kutató az emberré válás első biztos stációjának tart: a szerteágazó gyökerek után a masszív törzs az alapnépesség. Bár vastagabb-vékonyabb fejlődési oldalágak később is jelzik az emberi fejlődés „bokrosodásra" való hajlandóságát, a Homo erectusok ember voltában máinem kételkedhetünk. Maga a név egy kissé anakronisztikus, hiszen a főemlősök a Homo erectust évmilliókkal megelőzően felegyenesedtek, de megőriztük az első kutatók névadását. Ez az emberfajta éppen a beköszöntő jégkorszak alatt benépesítette az Óvilágot Pekingtől Portugáliáig, Németországtól Jáváig. (Ez nem azt jelenti, hogy magát az embert fizikai valójában - azaz embermaradványokat mindenhol találtak. Feltártak viszont ilyen idős emberi településeket. Ezek a települések esetenként hitelesebb bizonyítékai az ember jelenlétének, mint a kísérőleletek nélküli embermaradványok.) Magyarországon a Homo erectus lelőhelye Vértesszőlős. Korszakuk a klasszikus európai jégkorszak kezdetétől számított körülbelül félmillió esztendő. (A koradatokat itt sem lehet még akár évezrednyi pontossággal sem meghatározni, éppen a biológiai fejlődés jellegzetességei és a különböző kormeghatározó módszerek esetlegességei miatt.) Ahogy haladunk a jelenkor felé, a fejlődés egyre gyorsul (vagy az egyre több adatból egyre részletesebben ismerjük a folyamatot). A generalizált, egységesnek tekinthető alapnépesség nagy földrajzi területen szétszóródva, egymástól erősen eltérő körülményekhez alkalmazkodva, egymástól fokozatosan elszigetelődve a fejlődés különböző útját járta be. Az utolsó nagy eljegesedést megelőző interglaciálisban jelennek meg a leghíresebb, lelőhelyükről neandervölgyieknek nevezett „klasszikus" ősemberek, a törzsfejlődés középső stációja. Két nagy csoportjából a viszonylag kedvező körülmények közé került nyugateurópai népesség - éppen a kedvező körülményekből következően - változatos és gazdag régészeti kultúrákat hozott létre, s hogy egy nem egészen ideillő kifejezéssel éljek, „felvirágzott", de a körülmények késztetése híján elvesztette biológiai fejlődésre átalakulásra-alkalmazkodásra való képességét. Ázsia nyugati peremén, Előázsiában élő Neander-völgyiekből azonban a Homo sapiens alapnépessége lett. A Neander-völgyiek korszaka mintegy 100150 ezer esztendő (rövidül az idő, gyorsul a fejlődés!). Magyarországon a 16