T. Dobosi Viola: Ősemberek az Által-ér völgyében (Tata, 1999)

Az időszak: a jégkor A Föld több (4,5) milliárd éves törté­netében több olyan időszak volt, amikor az éghajlatban tartósan nagy változások következtek be. Ezek az átlaghőmérsék­letekhez képest általában lehűlést jelen­tettek, s ezeket a hosszan tartó klíma­ingadozásokat összefoglaló névvel jég­korszakoknak nevezzük. A keletkezésük körüli hosszú és ter­mékeny vitában hol egyik, hol másik vé­lemény látszik előretörni. Annyi bizo­nyos, hogy az alapvető kiváltó okok az égi/csillagászati viszonyok törvényszerű, ezért kiszámítható, ritmikus változásaiban keresendők. Ezek közül legfontosabb a Föld pályaelemeinek módosulása (for­gástengely viszonya a Föld függőleges­hez tengelyéhez képest, a Nap körüli el­lipszispálya nyújtottsága vagy közelítése a körhöz, a Föld keringési síkja és egy elméleti vízszintes által bezárt szög vál­takozása). Ezek elindítanak egy folyama­tot, amelynek csak a végeredményét is­merjük, azt sem teljes gazdagságában. Számos ismert és ismeretlen okból a bo­nyolult folyamat összetevői közül hol egyik, hol másik érvényesül erősebben (pl. a földfelszíni formák, nagy, klímaki­egyenlítő hatású vizektől való távolság, tengerszint feletti magasság, uralkodó 10 széliránynak való kitettség vagy védett­ség, stb.). Az éghajlat tartós megváltozása azonban olyan változásokat idéz elő az élő és élettelen természetben, amelyek nagy részének tudományosán vizsgálha­tó, máig fennmaradó bizonyítékai van­nak. Ezek közül egy a virágpor, vagy pol­len. A rendkívül ellenálló, mikroszkopi­kus kis növényi rész szerencsés körülmé­nyek között nagy mennyiségben fenn­marad az üledékekben. A talajminták szintjeiből az akkori nö­vénytakarót, a különböző fajok váltako­zásának arányából pedig az éghajlatot és annak változásait rekonstruálhatjuk. A vi­rágporok kutatója, Járainé Komlódi Mag­da így írja le a jégkorszakot (Kukoricais­ten gyermekei. Budapest, 1984, 48. o.>. „Tudjuk, hogy az elmúlt hárommillió év alatt Földünk éghajlata többször is (utoljára mintegy 20-30 ezer évvel ez­előtt) jelentősen lehűlt, és sok ezer évig tartó, a mainál jóval hidegebb telek ural­kodtak az északi mérsékelt övben. A ten­gerekből, óceánokból elpárolgott víz hó­felhőkké alakult, és a kontinensek felett hatalmas hóförgetegek örvénylettek. A lehullott hó egyre vastagodó paplana sa­ját súlyának iszonyatos nyomása alatt

Next

/
Thumbnails
Contents